(egy régebbi lelkiállapotról) Meg akarok halni, súgja egy hang belül. Nem én vagyok, váratlanul ér, a semmiből tör elő, valahonnan a felfogatatlan mélységből. Én nem akarom ezt mondani. Sőt gondolni sem. Nem akarom azt gondolni, hogy meg akarok halni. És nem tudom, hogy mégis én gondolom-e vagy…

Az elmém egy démonnal hál. Egész éjjel pajzánkodnak, és nem hagynak nyugodni. Illetve tőlük aztán nyugodtan nyugodhatnék, de kölcsönvették a fejem, a fejem nélkül pedig ha megveszek, sem nem tudok nyugodni, legfőképpen pedig aludni. Hiába igyekszem átvenni az irányítást, hiába próbálom…