– Tudod, apám, olyan rohadtul könnyű félrenézni. Csupán egy apró, komfortos mozdulat, amely által máris kikerülnek a látóteredből azok a kellemetlen, zavaros dolgok, amelyek a szemed előtt zajlanak, és amiket ily módon illik valóságnak nevezni. Ezekből a félrenézésekből aztán felépül benned egy…
Felépítettünk magunknak egy tömény, komfortos, illúziókkal teli, rendezett, pihe-puha világot, és rettegtünk megválni tőle, ezért izzadt, görcsös ujjainkat belemélyesztettük illúzióink kellemesen langyos masszájába. Dönthettünk volna úgy is, hogy a valóságot választjuk, amely húsbavágó élményt…
A valóság lelkesen libben be a szobába, mintha az egész világot átölelve valamiféle könnyed táncot járna. Ezúttal rámosolyog fogadójára, és finoman belecsusszan megszokott foteljébe. Két keze a karfán pihen, az ujjak ezúttal nem kapaszkodnak görcsösen és izzadtan egymásba. Aztán hátradönti a fejét…