Woody Allen filmjeinek rajongója vagyok, ám bajban lennék, ha egyetlen kedvencet kellene kiemelnem az eddig látott alkotásai közül. Azt viszont tudom, hogy A rádió aranykora (Radio Days, 1987) egészen különleges helyet foglal el a szívemben, és ettől a helytől egészen biztosan nem lesz megfosztva…
Nagyon nem vagyok képben a sorozatokkal, azt hiszem, az ízlésem is eléggé finnyás, a kínálat nagy része egyszerűen nem érdekel. Ám ebben a vírusos-visszahúzódós időszakban körülnéztem egy kicsit, hogy nem akad-e mégiscsak valami nekem való. És úgy alakult, hogy nagyon is akad nekem való, méghozzá a…
A fiú, akit Vitorlásnak hívnak (amerikai-ausztrál, 2018) egy igazán egyedi hangulatú film, amely már az első pillanatokban képes beszippantani a nézőt. Ha ez valóban megtörténik, akkor egy igazán különleges világban lebeghetünk könnyedén, amely egy másodpercig sem hagy unatkozni. Pedig ez a világ…
Amikor elkezdtem nézni, reméltem, hogy jó lesz, de azt nem gondoltam, hogy a legelőkelőbb helyek egyikét vívja ki a filmes listámon. Márpedig a dolog úgy fest, hogy a Hullámok hercege (1991, Pat Conroy azonos című regényének adaptációja) az egyik legjobb film, amit valaha láttam.
Hogy miért? A…
Van, aki közhelyes, semmitmondó sablonsztorinak tartja: egy férfi és egy nő, aki a kispolgári szürkeségnél többre vágyik. Na bumm, láttunk már ilyet, milliónyi feldolgozásban. Akad viszont olyan is, aki szerint nagyon is egyedi alkotás.
Én az utóbbi halmazba tartozom, ahányszor láttam, mindig…
(A bejegyzésben némi tartalomleírás is olvasható.)
Tényleg tudnak valamit a skandináv filmek. A svédek meg a dánok legalábbis biztosan. Legutóbb A vadászat megnézése után jutottam újra – sokadszor – erre a következtetésre.
A vadászat számomra tökéletes film. Igaz, nem az a fajta, amelyik…
(A bejegyzésben egy kis tartalomleírás is található.)
Mi történhet akkor, ha egy Angliából Párizsba tartó vonaton egy férfi és egy nő lopva és félve egymásra pillant? Hogy mi történhet? Lehet, hogy minden megtörténik, és lehet, hogy semmi sem.
Lehet-e ez a nyitójelenet egy közös történet kezdete?…
(A bejegyzésben egy pici tartalomleírás is található.)
Szeretem Woody Allen filmjeit. Otthon érzem magam szorongó, neurotikus, lökött figurái között, akik bizonytalanok, sokszor rettegnek valamitől, kissé - vagy eléggé - sután téblábolnak az életben, nyugtatóra van szükségük és terápiára…
Egy kicsit recsegnek-ropognak, a képkockák nem tiszták, fekete-fehérek, régiek és magyarok. Mai ingerküszöbbel mérve szinte alig történik valami a kb. másfél órás időtartamok alatt, és mégis: maga az élet történik a szereplőkkel.
Mindhárom film középpontjában fiatalok állnak. Lelkesek és…