(Megjegyzés: a bejegyzés némi tartalomleírást is tartalmaz.)
A Beszélj hozzá! egy olyan film, amelynek során szinte mozdulatlanul bámulom a képernyőt, és a főszereplők (Benigno, Alicia, Marco, Lydia) rezdülései, érzései, megnyilvánulásai a zsigeremig hatolnak. Megismerem és megértem…
(A bejegyzés spoilert is tartalmaz.)
A filmmel kapcsolatos gondolataim:
Hibát követek el, mert írni próbálok róla, és erről a filmről nem szabadna írni. Ezt a filmet csak megnézni szabadna. Utána pedig sokáig csendben maradni, majd mélyen egymás szemébe nézni.
A világ gyakorlatilag csak…
Key Pollack svéd rendező 2004-es alkotása, a Hétköznapi mennyország évek óta stabil helyet foglal el a kedvenc filmjeim között. Azt hiszem, leginkább a természetes, hiteles színészi alakításai, tiszta, egyszerű és a jelenetekhez tökéletesen illeszkedő képi világa, illetve katartikus zenei jelenetei…
Én már nagyon régen is hallottam, hogy a francia filmek jók. Örülök neki, gondoltam én akkor, és megnézett filmjeim legnagyobb hányadát továbbra is az amerikai vígjátékok tették ki. Aztán persze találkoztam az Amelie-vel, imádtam is, imádom azóta is. Eme csodaalkotás segítségével végre betekintést…
Vannak azok a filmek, amelyekben a főszereplő a történet elején megtudja, hogy komoly betegségben szenved és valószínűleg hamarosan meg fog halni. Nem nagy kunszt, már-már közhelyes alapsztorinak számít. Mi szokott ilyenkor történni? Az illető megijed, majd – miután valóban megérti, hogy meg fog…
Néha úrrá lesz rajtam a filmőrület. Általában egy ártatlan kis vággyal kezdődik, ami igazán nem akar semmi rosszat: kellene nézni valami jó filmet. És hiába teszek ennek eleget, másnap újra megfogalmazódik ez a vágy, és harmadnap úgyszintén. Egy ilyen filmőrület akár hetekig is eltarthat. És hogy…