Egy lélek monológja
2021. március 11. írta: Imre Bea

Egy lélek monológja

Miért taszítottál el magadtól? Miért zárkóztál el előlem? Miért zártál vissza a rácsok mögé? Tudom, hogy megállt a szívverésed, amikor rám csaptad a masszív vasajtót. Tudom, mert bennem is megállt az élet egy pillanatra: mintha az a csapódás véglegesített volna valamit. De mondd, hogy ez csak…

Nem haladok a korral
2021. február 01. írta: Imre Bea

Nem haladok a korral

Nem haladok a korral. Először véletlenül alakult így, aztán meg tudatosan alakítottam így. Kezdetben fel sem tűnt a dolog. Csak akkor kaptam észbe, amikor a jóval előttem haladó – előrehaladt – kor röhögve és gúnyolódva fordult vissza felém, hogy na gyerünk, mi lesz már. Feleszméltem. Berezeltem.…

Elment az írói hangom
2021. január 28. írta: Imre Bea

Elment az írói hangom

Találkozni akartam az írói hangommal. Felhívtam hát telefonon és felvetettem egy időpontot, hogy mi lenne, ha mi ketten újfent beülnénk egy kellemes kis kávézóba. Valahova, ahol koffein - és alkoholtartalmú italok megfelelő mennyisége, minősége és konstellációja mellett kitalálnánk valamit. Valami…

Tükörtéboly
2018. szeptember 06. írta: Imre Bea

Tükörtéboly

Sosem tudtam tükröt tisztítani. Próbálkoztam ezerféle tisztítóval meg újságpapírral, más papírral, puha ronggyal, de hiába, ehhez én nem értek. Mostanában nem kísérletezgetek, csinálom, ahogy tudom, a legtöbbször félhomályban, estefelé. Amikor végzek, egy pillantást vetek a felületre, megállapítom,…

Erőseké a világ
2018. május 22. írta: Imre Bea

Erőseké a világ

Nem tudok mindig erős lenni. Nincs hozzá erőm. Talán nem is baj, próbálom magam nyugtatni olyankor, amikor épp elhagyott az erőm. Talán nem is baj, hiszen az ember nem betonból - vagy egyéb időtálló, kőkemény anyagból - van, hanem… emberből.  Az emberi anyag pedig eléggé összetett és…

Nem kérek a félelmeidből!
2018. május 07. írta: Imre Bea

Nem kérek a félelmeidből!

Olyan könnyen és észrevétlenül rakódtak rám mások félelmei az elmúlt évtizedek során, olyan ügyesen, rutinosan és kaméleonszerűen simultak bele az enyéimbe, hogy igazából fel sem tűnt. Fel sem tűnt, hogy a már meglévő félelemrétegeimre újabbak és újabbak csorognak. Csak az tűnt fel, hogy a…

Elszigetelve
2018. május 01. írta: Imre Bea

Elszigetelve

Csupán egy vékony réteg választ el a világtól. Vékony és átlátszó. Szinte észre sem vehető. Könnyen legyőzhető, megsemmisíthető. Lehetne. Olyan, mint a fólia, mint a frissentartó fólia. Talán az is. Kezelhetetlen. Kegyetlenül tapad. Alatta fülledt, párás levegőtlenség. Még a levegő is kívülre…

süti beállítások módosítása