Amikor hozzánk jöttél látogatóba, egy ágyban aludtunk. Miután lefeküdtünk, te Pond's krémmel kented be az arcodat, ellenőriztük, hogy a másik jól be van-e takarva, aztán lekapcsoltuk a villanyt. Néha, mielőtt lehunytuk a szemünket, megkérdeztem tőled, hogy ugye megvársz. Megvársz engem, és akkor…
Évek óta úgy vagyok a nyárral, hogy eléggé furán. Úgy, hogy a legkedvesebből egészen utálatossá vált. Úgy, hogy régen a határtalan szabadságot jelentette. Azt, amelyiket az utolsó iskolanapról hazaindulva lehetett leginkább megélni, és amit felnőtt ember csak valamilyen egészen különleges nyaralás…
Nem értem, mit keres itt. Nincs oka itt lenni. Nincs joga itt lenni. Pedig mégis itt van, váratlanul és hirtelen pofátlankodott bele az életembe. A rosszkedv.
Rosszkedvem van, ok és előzmény nélküli rosszkedvem. Fásult vagyok, lehangolt és nem érdekel semmi.
Mintha a rosszkedv izmos ujjai közé…
(egy régebbi lelkiállapotról)
Meg akarok halni, súgja egy hang belül. Nem én vagyok, váratlanul ér, a semmiből tör elő, valahonnan a felfogatatlan mélységből. Én nem akarom ezt mondani. Sőt gondolni sem. Nem akarom azt gondolni, hogy meg akarok halni. És nem tudom, hogy mégis én gondolom-e vagy…
Egy bizonyos pont. Ez a kifejezés kering bennem egy ideje, és most már kezdek rájönni, hogy miért. Egy pont, ami inkább jelent egy bizonyos határt, de én továbbra is pontnak hívom, mert így jön zsigerből. Meg az ember hajlamos lebecsülni a pontokat, hiszen azok valójában csak amolyan nagyon apró kis…
Kuporog a halál a párkányon: teát kortyol, s réveteg tekintete a meggyújtott gyertyák lángjai között ringatózik. Ő tudja egyedül mindegyikről, hogy kiért ég. Bizalmas információk, amelyeket nem adna ki semmi pénzért. A halált nem lehet csak úgy megvesztegetni! Pedig sokan akarják tudni, hogy kiknek…
Az elmém egy démonnal hál. Egész éjjel pajzánkodnak, és nem hagynak nyugodni. Illetve tőlük aztán nyugodtan nyugodhatnék, de kölcsönvették a fejem, a fejem nélkül pedig ha megveszek, sem nem tudok nyugodni, legfőképpen pedig aludni. Hiába igyekszem átvenni az irányítást, hiába próbálom…
Mostanában nem valami trendi dolog hinni a halálban. Az ember nagyurat játszik, aki megszelídíti a halált: csillogó, fodros, fekete estélyibe bújtatja, hideg kezeire – melyektől kissé ő maga is megborzong - fekete kesztyűt húz, sápadt arcát kipirosítja, ajkát vérvörös rúzzsal festi ki, aztán…
"Ha az ember krónikusan a padlón van, akkor élete végéig küzdenie kell azért, hogy ne süllyedjen még a padlónál is mélyebbre." /Elizabeth Würtzel: Prozac-ország/
Néha elhiteti velem, hogy jóban vagyunk, néha egész élhetővé teszi az életem. Sőt, akad olyan is, hogy egészen megfeledkezem róla.…