– Tudod, apám, olyan rohadtul könnyű félrenézni. Csupán egy apró, komfortos mozdulat, amely által máris kikerülnek a látóteredből azok a kellemetlen, zavaros dolgok, amelyek a szemed előtt zajlanak, és amiket ily módon illik valóságnak nevezni. Ezekből a félrenézésekből aztán felépül benned egy…

– Furcsa egy katyvaszban élünk mostanában, nem? Abszurditás, kiismerhetetlenség, bizonytalanság van. Lassan már semmin sem lepődünk meg.– Oh igen, és paradox módon mégis mindenen meglepődünk. Úgy tűnik, az általad említett tényezők nem látókörünk tágulásához, hanem annak szűküléséhez vezettek, ezért…

– A béke tönkretesz mindent! – pillant fel Emil hosszúra nyúlt, mély csenddel tömött percek után a söröskorsójából.– Tessék? Mi tesz tönkre mindent? – kérdez vissza az apja, akit váratlanul ért a csend megtörése.– A béke.– Aha. Akkor mégis jól hallottam. Nagyon furán gondolkodsz te, fiam. Mondjuk…

Lulu és Oszkár útjai gyakran keresztezik egymást, amiben nincs semmi meglepő, hiszen egy környéken laknak. Egymásba botlanak a boltban, a postán, a patikában, a kocsmában vagy – szökőévente – az edzőteremben. És amikor véletlenül találkoznak, jól megvitatják egymással a dolgokat. Ezúttal is valami…

– Nem értem, miért lesz egyre szarabb a világ, amikor az emberek majd megvesznek azért, hogy jobbá tegyék? Szuper. Ezúttal ez Jani, a pincér napindító kérdése. Amolyan kedves bónusz a reggeli kávé mellé. Érzékeny, gyenge idegzetű barátai elől elhallgatja törzshelyének létezését. – Hát nézd.…

Emil arra jutott, hogy az emberek bizony empatikusak. Ezen ő maga is meglepődött, hiszen sokáig, nagyon sokáig az volt a meggyőződése, hogy az empátia eléggé trendi téma, azonban a valósághoz semmi köze. Az utóbbi időkben viszont feltűnt neki, hogy az emberek egyre inkább szóvá teszik, ha valaki…

 – Tudod fiam, igazából magunkkal kellene úgy bánnunk, ahogyan az egónkkal tesszük. Az utóbbit féltjük, óvjuk, ha egy fikarcnyi csorba esik rajta, totál megborulunk, közben pedig az a fura lény, aki mögötte jelezni próbál, lassan elsorvad. Mi meg hagyjuk, ami bűn. Rohadt nagy bűn. Túlságosan…

A világ túl zajos, villant be neki, miközben a kávéját kortyolgatta viszonylag nyugodt körülmények között. Ez persze önmagában nem lenne baj. A baj – sőt, katasztrófa – valójában az, hogy őrülten hamis hangok gerjesztik ezt a fülsiketítő morajt. Azoknak a hangja, akik jogokra, szabadságra,…

100 szavas novella Emil közölte a barátjával, hogy nem hisz semmiféle világmegváltásban, és legszívesebben felpofozná azokat, akiknek a világjobbítás a céljuk. – Miért vagy ennyire kiábrándult? – kérdezte a barátja kissé lefitymálva. – Régen nem ilyen voltál! Emil erre hosszasan tudott volna…