Elvesztegetett, elpocsékolt órák csúsznak ki a kezemből, némán koppannak a padlón, én rájuk taposok, és parányokká morzsolódnak. Ám mindez fel sem tűnik. Mindez észrevétlenül zajlik, hiszen valahol mélyen a tudat alatt szentül hiszem, hogy végtelen mennyiségű időt birtoklok. S ha a végtelenből…

Kényelmes, luxusillatú, fekete bőrfotelben ül arisztokratikusan, elegáns öltönyben, keresztbe tett lábakkal. Kezei a karfán pihennek, aztán jobb mutatóujjával ütemesen kopogtatni kezd. Egy, kettő, három, számolom, pont három másodpercenként hallom a tompa, de mégis szívemig hatoló koppanásokat. Ő az…