100 szavas novella

Emil közölte a barátjával, hogy nem hisz semmiféle világmegváltásban, és legszívesebben felpofozná azokat, akiknek a világjobbítás a céljuk.
– Miért vagy ennyire kiábrándult? – kérdezte a barátja kissé lefitymálva. – Régen nem ilyen voltál!
Emil erre hosszasan tudott volna válaszolni, de semmi értelmét nem látta.
– Ez nem kiábrándultság, hanem józanság, érettség, bátorság.
– Ugyan miért volna bátorság?
– Azért, mert ki merem mondani, hogy elbasztuk. Azzal etetjük magunkat, hogy amit teszünk, az egy szabadabb, élhetőbb, – szebb! – világért van, miközben egyre zavarosabbá, értelmetlenebbé, mérgezőbbé, lélekölőbbé válik minden körülöttünk. Na meg bennünk. Ez azért elég nagy lúzerség, nem? És tudod, hiába áltatjuk magunkat, innen már nincs kiút.

Szabad világ?

kép: unsplash.com/ Nick Fewings