– Tudod, apám, olyan rohadtul könnyű félrenézni. Csupán egy apró, komfortos mozdulat, amely által máris kikerülnek a látóteredből azok a kellemetlen, zavaros dolgok, amelyek a szemed előtt zajlanak, és amiket ily módon illik valóságnak nevezni. Ezekből a félrenézésekből aztán felépül benned egy olyan alternatív valóság, amiben egészen jól elvagy, amiben egészen otthonosan mozogsz, és amiben érezheted valakinek magad.
– És ezzel mi a gond? Miért baj az, ha valaki így próbálja megóvni magát, vagy ahogy ti fiatalabbak fogalmaztok, a mentális egészségét?
– Ha elfordulsz a valóságtól, a mentális egészségednek annyi, legalábbis addig, amíg megint szembe nem mersz nézni vele. Mert tudod, attól, hogy félrenézel, attól az, ami a szemed előtt zajlott, zajlik tovább, és hatással van rád, ha akarod, ha nem. És ez egy nagyon veszélyes játék.
– De miért veszélyes, ha egyszerűen nem foglalkozol vele?
– Azért, mert valami rettentő sötét és mocskos erő indul növekedésnek benned a valóságtól való elszakadás hatására, amit úgy hívnak, hogy frusztráció. Alattomos és sunyi egy valami, ami eleinte nem feltétlenül észlelhető, vagy ha az is, könnyen magyarázható frontokkal, hormonokkal, hülye emberekkel, ilyesmikkel. A téboly akkor kezdődik, amikor ez az erő elkezd lenyomni a mélybe, mert onnan azért elég nehéz visszajönni és kijózanodni, ráadásul olyan dolgokra vesz rá, amikre a frusztráltság előtti éned képtelen lett volna. Ebben az állapotban sokat árthatsz a környezetednek, de a legtöbbet leginkább magadnak. A frusztrációd legnagyobb ellensége te magad vagy, bár könnyen elhitetheti veled, hogy valami vagy valaki kívülálló az, ami vagy aki ellen fel kell lépned. Iszonyúan manipulálhatóvá válsz ilyenkor. Te pedig még mindig abban ringatod magad, hogy ez is a valóság, hogy ez a valóság, hogy minden rendben, csakhogy ekkor már a frusztráció irányítja azt az énedet, amit ő formált kedvére. És tudod, honnan táplálkozik ez a benned egyre erősödő szörny? Abból a valóságból, amitől te elfordultál! Szóval hiába hiszed, hogy megúszod, nem fogod, mert a frusztráció sokkal mocskosabb játékot űz veled, mint amilyet űzne a valóság, amitől elfordultál.
– Megijesztesz, fiam, a felét sem értem annak, amit itt összehadoválsz. Valami horrort néztél az éjszaka, vagy mi? A frusztráció egy tök természetes dolog, mindenki szokott frusztrált lenni, na és aztán? Az a baj veletek, fiatalabb generációkkal, hogy túl sokat gondolkodtok, ahelyett, hogy csak tennétek a dolgotokat. Tudod az a világ is nagyon furcsa volt, amelyben én régebben éltem, de hamar megtanultam, hogy jobb nem gondolkodni, úgy tenni, mintha nem is látnál semmit, csak szimplán élni az életed ahogy tudod, és akkor nagyjából rendben lesz minden.
– Na hát azt hiszem, pont erről beszéltem.

 kép: unsplash.hu/ Minh Pham