- Hallod, engem aztán nem vernek át!
- De mégis kik nem vernek át és mivel nem vernek át?
- Hát azok, akik mindenfélét mondanak. A mindenféle mondanivalójukkal.
- Tény, hogy mostanában mindenkinek jár a szája.
- Hát de nem? Csodálom, hogy ennyire ráérnek. Pofáznak itt klímaválságról, járványokról, recesszióról, energiaválságról, inflációról, élelmiszerhiányról, háborúkról, meg ilyenekről.
- Na jó, de ezek azért eléggé valósak.
- Hát épp ez az! Nem elég, hogy létező dolgok, muszáj még beszélni is róluk? Különben meg annyira azért mégsem valósak, max. csak egy kicsit. Tudod, mostanában nagyon trendi a valóság torzítása, mert azáltal lehet a figyelmet felkelteni. De azért annyira nem lehet szar a helyzet, ha a nagy kétségbeesés közben van erő fecserészni, tartalmakat gyártani mindenféle apokaliptikus témáról, sőt shoppingolni összevissza, jól megtölteni a világ repülőtereit, na meg tüntetgetni. De én még merem használni a józan eszem, én tudom, hogy miért akarnak átverni!
- Ugyan miért?
- Azért, mert meg akarnak félemlíteni. Azt akarják, hogy rettegjünk, hogy lefagyjunk, hogy kiszolgáltatottakká, irányíthatóvá váljunk. Azt akarják, hogy a bűntudat szétáradjon a zsigereinkben, hogy kétségbeesve omoljunk a padlóra, mert mindenért mi vagyunk a hibásak, legalábbis azt akarják, hogy így érezzük. Azt szeretnék, hogy lelkiismeretfurdalása legyen annak, aki fast fashion boltban vásárol, aki pet palackból iszik, aki nem gyalog megy a világ másik végére, aki marhát eszik, és a sort lehetne folytatni a végtelenségig. Ráadásul azt is simán elvárják, hogy a világ összes emberének összes szenvedését átérezzük, hogy mindenkivel szolidarítsunk, és még a szomszéd konyhájának sarkában kimúlt hangyát is megsirassuk, mert ha nem tesszük, akkor állatgyűlölők vagyunk. Érted? Ha ezek így folytatják – márpedig így folytatják! –, szépen lassan elérhetnék, hogy bűnösnek, igazán bűnösnek érezzem magam. De mégis mi közöm nekem ahhoz, hogy az egyik szomszédban havazik, a másikban meg 45 fok van? Mi közöm ahhoz, hogy mi történik Mariupolban vagy Harkivban? Mi közöm van ahhoz, hogy a Józsinak nem tetszik az új adótörvény, hogy a pedagógus hisztizik, mi közöm ahhoz, hogy a mitommelyik színház bezár, hiszen úgyis van egy csomó másik, és mi közöm ahhoz az idiótához, aki nem bírja felfogni, hogy az apa férfi, az anya meg nő? Hát tudod, mit? Én aztán egy fikarcnyit sem érzem bűnösnek magam, és bizony a legkevésbé sem fogok szolidarítani a sok hülyével. Hogyisne! És velem mégis ki a nyavalya fog szolidarítani?
- De akkor most mégis kikre haragszol? Azokra, akikkel szolidarítani kellene, vagy azokra, akik – szerinted – át akarnak verni, akik azt akarják, hogy bűnösnek érezd magad?
- Mindkét félre haragszom, és mindegyikből elegem van. Én ebben az egészben rohadtul nem vagyok hajlandó részt venni!
- És azt mégis hogy csinálod?
- Úgy, hogy nem foglalkozom a nyavalygókkal, nem foglalkozom az apokaliptikus ügyekkel, hanem egyszerűen élem az életemet, és kész.
- Ez tényleg egyszerűen hangzik. Ráadásul ezek az apokaliptikus aktualitások nem is kérik, hogy foglalkozz velük, mert vannak annyira jófejek, hogy a közönyöd ellenére sem hagynak magadra. Ha rajtuk múlik, senki sem marad egyedül. Ők – is – előre mennek, karöltve az emberiséggel. Azt hiszem, túlságosan is. Valójában te is a bőrödön érzed ezek hatásait, csak úgy tűnik, ezzel a megjátszott nemtörődömséggel hárítasz.
- Jaj,ne gyere már ilyen pszichológiai izékkel!
- Amikor majd nagyon eldurvul az élelmiszerek ára és hiánya, és iszonyúan sokat fogsz fizetni a fűtésért, jusson eszedbe, hogy ehhez köze van annak, ami Mariupolban vagy Harkivban történik. Amikor néhány év múlva már nem lesz gusztusod megmártózni a tengerben, jusson eszedbe, hogy ez a rengeteg műszálas göncnek és temérdek pet palacknak is köszönhető. Amikor őrülten bosszankodsz, mert a Józsi már megint árat emelt, ezúttal épp az új adótörvény miatt, jusson eszedbe, hogy téged igazából nem is izgat az új adótörvény. És amikor már végképp totál idegbe jössz, amin mondjuk egy szuper minőségi kulturális élménnyel vágynál enyhíteni, csak olyan már nem igazán akad, akkor megint jusson eszedbe az új adótörvény, a színházak ellehetetlenítése, valamint a papírhiányt, homofóbtörvényt, új adótörvényt meg ki tudja még mit megsínylő könyvpiac. És a sort én is tudnám folytatni a végtelenségig.
- Esküszöm, agybajt kapok ettől a minden mindennel összefügg gondolkodástól! Mi vagy te? Reptilián hívő???
- Az inkább te vagy az üldözési mániáddal.
- Nekem ugyan nincs üldözési mániám, megmondtam, hogy én aztán nem foglalkozom senkivel, aki azt akarja, hogy bármiért bűnösnek érezzem magam. Tudod, ha már ez a modern világ elhitette velünk, hogy szabadság van, meg demokrácia, akkor én ebben a fene nagy szabadságban meg demokráciában meg a mindenkiaztcsinálamitakarban szépen úgy döntök, hogy tojok arra, hogy a világban szarul mennek a dolgok, hogy a kisujjamat sem fogom mozdítani azért, hogy jobb legyen, mert úgyis felesleg minden erőfeszítés, mert semminek semmi értelme.
- Ha mindenki így gondolkodott volna, lehet, hogy még a fáról sem jöttünk volna le.
- És nem lenne jobb?
- Hát nem tudom, mert lassan a fák is eltűnnek a föld színéről…

Prága - szolidarítani nem muszáj, de lehet.

kép: saját