Na mi a helyzet, írókám? Kérdezi mindig Jani, a pincér. Senki mástól nem fogadná el ezt az írókámat, de Janitól valahogy nem hangzik sem bántón, sem lekezelőn. Eléggé közelinek és közvetlennek mondható a kapcsolatuk, hiszen ő, az író már évek óta abban a kávézóban tölti a délelőttjeit, ahol Jani dolgozik.

– Ezúttal miről szól a nagy mű, írókám? – érdeklődik újfent Jani.
– A nagy fordulópontról.
– Aha. Egy kicsit bővebben?
– Arról a fordulópontról, amikor az ember rájön, hogy egyáltalán nem érdekli a világot, ellenben őt nagyon is érdekli a világ.
– Ez szörnyen hangzik.
– Dehogyis. Egy középkorú ember számára ez rendkívül jelentős felismerés. Megváltoztatja a gondolkodásmódot, az életet, és szerintem nagyon is jó irányban.
– Ne haragudj meg, de közölném, hogy én nagyon is fontos vagyok a világ számára!
– Normális, hogy így gondolod, hiszen még fiatal vagy.
– Én fiatal??? Mondjuk hozzád képest lehet. De itt a kulcsszó a kávé. Az, hogy én kávét főzök az embereknek. Méghozzá isteni kávét.
– Ezzel nem tudok vitatkozni. De attól még ez egy izgalmas téma, és eléggé valós. A lényeg, hogy a karakterem, akiről írok, éppen ezt a felismerést éli meg.
– Szegény, nagyon unalmas lehet. Jól van, jól van, itt a kávéd, már töltöm is, nyugi. De tudod, azt jutott eszembe, hogy az ember igenis akarjon fontossá válni a világ számára. Hiszen ez egy csodálatos, mélyről fakadó vágy, ami óriási hajtóerő tud lenni, és ami energikussá, lelkessé, kíváncsivá, küzdővé tehet.
– Meg rohadtul önzővé. És iszonyúan elvakít.
– Jó, de igazából nincs is akkora különbség a kétféle hozzáállás között. Például a kutatók, tudósok baromira kíváncsiak a világra, meg akarják ismerni, fel akarják tárni az ismeretlen területeit. Nem? Az az álmuk, hogy felfedezzenek valamit, ami aztán híressé, elismertté, sikeressé teheti őket. Sokuknak baromi nagy az egója. Szóval ez a két embertípus nem is különül el egymástól annyira, szerintem sokan mindkét kategóriába beleillenek.
– Én nem embertípusokról beszélek, úgy gondolom, világosan fogalmaztam. Nem célom kategorizálni az embereket, nem szeretnék ilyesmibe... keveredni. Amint már említettem, ez egy fordulópont, amely után az érintett kevésbé egoistává, ám sokkal nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá, nyitottabbá válik, és merem állítani, hogy jóval szabadabbá is.
– Ok, de ez a fordulópont akkor is viszonylag kevesek életében következik be. Például politikusokéban és profithajhász üzletemberekében egészen biztosan nem. Nem hiszem, hogy az ő rohadtul fontosnak érzem magam, ellenben tojok a világra attitűdjük csak úgy ukmukfukk megváltozhat. Nem úgy, mint a tied, ugye?
– Ezzel mire célzol?
– Hát gondolom, te magad is megtapasztaltad azt, amiről írsz.
– Bármennyire meglepő is, egy író a fantáziáját is szokta használni az alkotás során.
– Aha. Szóval a te karaktered egy középkorú… férfi?
– Igen, az. De nem én vagyok. Ő izgalmasabb nálam.
– Jó, akkor tutira egy vezető beosztású valaki, aki megunta a számok világát, a profitorientált gondolkodást, ezért eldobta a nyakkendőt, helyette túrabakancsot húzott, majd jól nekiindult a világnak.
– Jani, én nem az Ízek, imák, szerelmek 2.- t tervezem papírra vetni.
– Pedig az nem is lenne annyira rossz ötlet.
– Jesszus. Lehet, hogy az én karakterem unalmas, viszont a te fantáziád meglehetősen silány.
– Aha. És mondd, téged mi hajt az írás során? A világ iránti kíváncsiságod, vagy netán az, hogy rendkívül népszerű és olvasott író legyél?
– Én már rendkívül népszerű és olvasott író vagyok.
– Hű, de nagy az egód! Úgy tűnik, hogy még a nagy fordulópont előtt állsz.
– Mondtam, hogy a regény nem rólam szól.
– Hát persze. Hiszen te hatással akarsz lenni az olvasókra, sőt akár az életükre is, elvárod, hogy a világ – még ha az egy szűkebb világ is – érdeklődést mutasson a műveid iránt. De szerintem ez helyes, nagyon is. Már céloztam rá, én pont az ilyen embereket bírom.
– Én viszont nem bírom azokat, akik nem hagyják, hogy a vendégeik nyugodtan elfogyaszthassák a kávéjukat, amíg az ki nem hűl, ráadásul hosszasan feltartják őket a hülyeségeikkel. De legalább most kiderült, hogy világ köszöni szépen, de a te tevékenykedésed nélkül is remekül működik. Nézz csak körül! A vendégek elégedetten fogyasztják mindazt, amit rendeltek és megkaptak más pincérektől.
– Ha te mondod. Akkor feléd sem nézek többet, idd csak a kihűlt löttyödet.
– Jani, várj! Kérhetnék még egy jó erős feketét? Iszonyúan szükségem lenne rá a koncentráláshoz.
– Nem is tudom. Épp azon töprengek, hogy kilépek, túrabakancsot húzok, és elindulok körülnézni a világban.

kép: unspalsh.com/ Wes Hicks