Nem értem, mit keres itt. Nincs oka itt lenni. Nincs joga itt lenni. Pedig mégis itt van, váratlanul és hirtelen pofátlankodott bele az életembe. A rosszkedv. 

Rosszkedvem van, ok és előzmény nélküli rosszkedvem. Fásult vagyok, lehangolt és nem érdekel semmi.

Mintha a rosszkedv izmos ujjai közé csíptetné a világ csücskeit, és nyújtani kezdené. Elvékonyodnak és elhalványulnak a dolgok. Kinyúlnak. Tompa és nyálkás körülöttem minden. És fogalmam sincs a miértről.

Tulajdonképpen lehet, hogy a rosszkedv mindig ok nélkül jön. Mert aminek oka van, azt már máshogy hívják, nem szimplán rosszkedvnek. Hanem kimerültségnek. Mélyrepülésnek. Melankóliának. Depressziónak. Szorongásnak. Pokolnak. Sötétségnek. Mélységnek. Hormonzavarnak. Kialvatlanságnak. Stressznek. Magánynak. Vagy tudom is én még minek. Viszont a rosszkedv egy ok nélküli, arc nélküli, settenkedő kis geci.

Settenkedj már el innen.

Iszom a bort, de nem oldja a rosszkedvet, az leszarja, és marad. Remélem csak reggelig.

képek: felső: pexels.com, alsó: unsplash.com