Pak Janmi mindössze 14 éves volt, amikor 2007-ben elmenekült Észak-Koreából, történetét pedig a 2015-ben megjelent Élni akartam – Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé című könyvében foglalja össze. Nem ő az egyetlen, aki a nyilvánosság elé tárta szülőországából való kiszabadulását, de az biztos, hogy Janmi keze közül egy nagyon összeszedetett írott anyag került ki, amely pont annyit mond el az olvasónak, amennyit kívülállóként joga van tudni egy kőkemény diktatúrában vergődő család sorsáról. Nem könnyű olvasmány, egyáltalán nem az. Néhol gyomorforgató, sokszor szívszorító, ám nagyon érdemes elolvasni akkor is, ha ez még kimaradt a témában, és akkor is, ha valaki ezzel a művel kezdené az ismerkedést Észak- Koreával. Mindenekelőtt az alábbiak miatt tartom nagyon izgalmasnak a könyvet:

– Pak Janmi a menekülését megelőző és azt követő életéről is beszámol. Megismerjük a szüleit, a testvérét, megtudhatjuk, hogyan tud egy átlagos család Észak-Koreában boldogulni, sok mindent megtudunk magáról az országról és a társadalmi berendezkedésről is. Sőt arról is, hogy hogyan vált ketté Korea, hogyan alakult ki a számunkra felfoghatatlan észak-koreai rendszer, hogyan gyakorolhatnak akkora nyomást a népre, hogyan érhetik el, hogy a rajongásig imádják, istenítsék a vezetőket, hogy mindezek ellenére hogyan szivárognak be külföldről a modernebb technológiai eszközök, kozmetikumok, és hogyan nézik titokban a dél-koreai sorozatokat.

„Fiatalabb koromban nem szólt állandóan valami mechanikus zaj a háttérben, mint amit mostanában Dél-Koreában meg az Egyesült Államokban állandóan tapasztalok. Nem voltak kattogó-puffogó szemetesautók, tülkölő autódudák, ezerfelé felberregő telefonok. Csak az emberi tevékenység hangjai jutottak el hozzánk: mosogató nők, gyerekeiket szólongató édesanyák, kanalak és evőpálcikák csörrenése a rizsestálkákon, ahogy a családok letelepedtek enni. Néha elkaptam egy-egy foszlányt abból, ahogy a barátaimat épp lehordták a szüleik. Nem volt bömbölő háttérzene, nem voltak okostelefonra tapadó tekintetek. Volt azonban emberi kapcsolat és meghittség – olyasvalami, amire nehezebb rátalálni a modern világban, amelyben most élek.”

„A mi Kedves Vezetőnk misztikus képességek birtokában volt. Életrajza szerint gondolatai erejével befolyásolni tudta az időjárást. A Kim Irszen Egyetemen töltött három éve alatt ezerötszáz könyvet írt. Már gyermekkorában megmutatkozott elképesztő stratégiai tehetsége: amikor katonásdit játszottak, olyan briliáns tervekkel állt folyton elő, hogy mindig az ő csapata nyert." (Az akkori vezető Kim Dzsongun apja, Kim Dzsongil volt.)

– Janmi Hjeszanból – amit Kínától csupán a Jalu folyó választ el – szökött át a szomszéd államba, ám megpróbáltatásai közel sem értek véget, ugyanis Kína – elvileg – illegális bevándorlóként kezeli az észak-koreai menekülteket. A lány évekig az országban ragadt, ahol az élete egyáltalán nem vált könnyebbé, kendőzetlenül, bár nyilván nem teljes részletességgel beszél erről a hányatott időszakról is.

– Maga a dél-koreai beilleszkedés sem ment zökkenőmentesen, hiába a szabadság, a demokrácia. Sőt pont ez utóbbiak miatt óriási kulturális különbséggel találják szembe magukat az északról menekülők. Dél-Korea egy fejlett, dübörgő ország, ahol más akcentussal beszélik a nyelvet, más szavakat használnak, ezért hamar kiszúrják az észak-koreaiakat. Na és persze másképp gondolkodnak. Illetve pontosabban: kifejezetten elvárják a gondolkodást, az önálló véleményalkotást és döntést, amelyek egy masszív diktatúrából érkezett számára nem is olyan egyszerű feladatok.

 „Végre ott voltam a lehetőségek birodalmában, ahol a boltban tizenötféle rizs közül lehet választani, én meg máris visszavágytam oda, ahol megmondták, hogy mit csináljunk.”

„Dél-Koreában úgy rajongtak a szép emberekért, mint északon a Vezetőért. A nagy különbség az volt, hogy Dél-Koreában az emberek megválaszthatták, kit akarnak bálványozni.”

– Végül, de nem utolsó sorban arról is említést tesz, hogy mit érzett, amikor az Észak - Koreában óriási ellenségnek számító Amerikai Egyesült Államok területére lépett.

Azt hiszem, az, hogy Pak Janmi története sikeresen végződött, mindenekelőtt annak köszönhető, hogy sosem veszítette el a józan eszét. Könyvében megismerkedhetünk egy intelligens, bátor, felelősségteljes, érett gondolkodású fiatal lánnyal, valamint egy számunkra félelmetes, szürreálisnak ható, ám nagyon is valóságos állami berendezkedéssel.  

Pak Janmi TED előadása itt látható.

Pak Janmi youtube csatornája: YeonmiParkOfficial

Phenjan, Észak-Korea fővárosa

kép: unsplash.com/ Micha Brändli