(Megjegyzés: a bejegyzés némi tartalomleírást is tartalmaz.)

A Beszélj hozzá! egy olyan film, amelynek során szinte mozdulatlanul bámulom a képernyőt, és a főszereplők (Benigno, Alicia, Marco, Lydia) rezdülései, érzései, megnyilvánulásai a zsigeremig hatolnak. Megismerem és megértem őket.

Almodóvar nem vacakol: szereplői szívének legmélyebb bugyraiba markol, a felszínre hozza mindazt, amit ott talál, és azzal dolgozik. Nem rejtegeti, nem álcázza ezeknek a szíveknek a legintimebb darabkáit, hanem alkotásának minden pillanatát átszövi velük. Mindezt sokszor csodálatos táncjelenetekkel és zenékkel emeli még inkább ki. Így válik ez az alkotás egy érzelmekkel teli, érzékeny és érzéki filmmé.

Pedro Almodóvar

 A négy főszereplő kezdetben nem ismeri egymást. Aztán Benigno beleszeret a fiatal és gyönyörű Aliciába, Marco pedig találkozik Lydiával. Egy ideig két szálon futnak az események, majd a két szál összefonódik. Mindannyian egy kórházban fekszenek (a nők kómában vannak), illetve tartózkodnak, egy speciális környezetben, ahol sokkal tapinthatóvá válik az érzelemviláguk, a bizonytalanságuk, az esendőségük, a szeretetéhségük.

Benigno a négy éve kómában fekvő Alicia egyik állandó ápolója, és tökéletesen végzi a munkáját, bár ez számára egyáltalán nem munka. Úgy tekint a lányra, mintha az a szerelme, a párja lenne. Számára ez egy otthonos, jól megszokott helyzet, amelyben a lehető legközelebb tud kerülni a rajongott személyhez. Alicia balesete és kómába kerülése előtt a fiú húsz éven keresztül gondoskodik beteg édesanyjáról. Ápoló, kozmetikus, fodrász tanfolyamot végez, levágja anyja haját, kisminkeli, stb. Négy éve pedig mindezt megteszi Aliciával is.

Benigno barátságos és közvetlen. Kedélyesen elbeszélget bárkivel, a környezete kedveli. Azonban egy nagyon zárt és sajátos világban él, amely világban ő és Alicia boldog párt alkot. A fiú jól tudja, hogy az életben másképp működnek a dolgok, ám a számára kényes témákat és dolgokat nem veszi tudomásul. Anyja betegsége idején valószínűleg sok időt tölt a négy fal között (húsz év!), kamaszéveit nem úgy éli meg, ahogyan a társai. Amíg egyfelől hihetetlenül intim a kapcsolata az anyjával, majd bizonyos szempontból Aliciával is, addig valójában nem érintkezik lányokkal, konkrétan nincs szexuális tapasztalata. Egyrészről sokkal inkább érti és érzi a nőket, mint sok férfitársa, másrészről viszont a való életben nagyon gátlásos és esetlen ezen a téren.

 „Mondd el nekem, hogy mit tudsz te a nőkről? „ - kérdi Benignotól Marco.

„Én mindent. Húsz évig voltam együtt eggyel. Négy éve meg vele.” - válaszolja a fiú. (Aliciára utal.)

Amikor kómás állapotban Lydia is bekerül a kórházba, Benigno egyből észreveszi, hogy a nő és Marco között  - akik együtt vannak már néhány hónapja - valami nincs rendben.

Benigno mondja Marco-nak

Vajon mi lesz négyük sorsa? Felébrednek-e a nők a kómából? Hogy alakulnak a szerelmi viszonyok? Valójában mennyire bűnös az, aki a külvilág szemében egyértelműen az? Na és a kérdés, amely a film elejétől a végéig ott feszül bennem: Vajon mennyit fog fel a környezetéből egy kómában fekvő ember?

A Beszélj hozzá! egy természetes, tiszta  és érzéki film erős és hiteles színészi alakításokkal (Javier Cámara, Darío Grandinetti, Leonor Watling, Rosario Flores), csodálatos képi és zenei világgal, amelyben – ahogy port.hu-n egy kommentelő fogalmaz – minden olyan magától értetődő.

 kép: commons.wikimedia.org