(A bejegyzés spoilert is tartalmaz.)

A filmmel kapcsolatos gondolataim:

• Hibát követek el, mert írni próbálok róla, és erről a filmről nem szabadna írni. Ezt a filmet csak megnézni szabadna. Utána pedig sokáig csendben maradni, majd mélyen egymás szemébe nézni.
• A világ gyakorlatilag csak közhelyes témákból áll. A varázslat az, amikor valaki/ egy alkotás képes valamit annyira újszerűen, különlegesen, egyedien megjeleníteni, hogy az magával ragadja az embereket.
  Ez a film egy varázslat. És varázslatosan szól a szerelemről.
• Ha némafilm lenne, a hangulatokat, érzéseket tökéletesen kifejező, álomszép képi világ akkor is magára vonná a tekinteteket.
• Laura Marling What He Wrote című száma tökéletesen eltalált betétdal, amely kiemeli a különleges hangulatot.
• A mellékszereplők egytől egyig zseniálisak, olyan valóságos és hiteles karakterek, akikkel az ember az életben is körül van véve. Imádnivaló Jordán Tamás gyerekpszichológusa és Békés Itala (90!) takarítónője, aki egy hozzá intézett kérdésre a következőképpen válaszol:
  „- Maga mit szokott álmában csinálni?
  - Baszok.”
  Emellett idegesítően ellenszenves Tenki Réka pszichológusnője, a maga módján rokonszenves Nagy Ervin ügyeletes macsója, és nagyon hitelesek a pletykás kolléganők (és kollégák) is.
• A két főszereplő is elképesztően alakít. Borbély Alexandrának nincs könnyű dolga: Mária nagyon különleges és összetett karakter. Alig jelenik meg az arcán mimika,  a szeméből és ajkának apró rezzenéseiből mégis mindent tűpontosan le lehet olvasni. Morcsányi Géza (Endre) pedig nem színész, de ennek ellenére fantasztikusan játssza a szerepét.
• Nagyon komoly témákat feszeget, de ezzel együtt is csodálatos és egyedi humorú. Sok a jellemkomikum (főleg a női főszereplő, Mária esetében) és a helyzetkomikum is (pl. pszichológiai teszt), amelyeken nagyon lehet nevetni.
• Csodálatos és izgalmas párhuzamok és ellentétek szövik át a filmet.
  Párhuzamok például:
  A vágóhíd szarvasmarhái és az álombéli szarvasok, Mária és Endre (azt hiszem) bal keze az utolsó percekben, a szarvasmarhák levágása és az érfelvágás véres jelenetei, az evés kiemelkedő és sokat kifejező szerepe a valóságban és az álmokban egyaránt.
  Ellentétek például:
  Fehér (pl. hó) és vörös (vér) szín kontrasztja
  A valóságban nyár van, az álmokban ezzel szemben tél.
  Az álombéli szabad, természet közeli világának (Enyedi Ildikó rendező fogalmazása: a teljesség megélése a nehézségekkel együtt: szarvasok nehezen jutnak élelemhez a hó miatt, de mégis teljes, szabad életet élnek) és a vágóhíd szabályokhoz kötött, kegyetlen világának (amelyben megölik a szarvasmarhákat, és az emberek sem azt a teljes, szabad életet élik, amelyet az álmokban a szarvasok) ellentéte.
  Máriát nem kedvelik különcsége miatt: nagyon introvertált, egyedül dolgozik és ebédel, nem beszélget másokkal, nagyon merev, de emellett elképesztő precizitással végzi a munkáját. Endre, a gazdasági igazgató viszont közkedvelt a kollégái körében.
  A két főszereplő két nagyon különböző személyiségű ember.
  Mária és Endre a valóságban csak nehezen tud kapcsolatot teremteni egymással, miközben éjszakánként az egy nagyon intim térben, az álmokban találkoznak. Ugyanazt álmodják: egy szarvaspárt alkotnak, és az erdőben élnek. Tehát valahol mégis közelebbi a viszony közöttük, mint más egymáshoz közelálló emberek között.
• Tényleg. Létezik olyan, hogy két ember ugyanazt álmodja? ( A kérdés elhangzik a filmben is.) Olyan meseszerű elem ez. Meseszerű elem, amely mégis a valóság része.
• Tényleg. Ez az egész teljesen abszurd. Ilyen nincs a valóságban. Hogy férfi és nő ennyire ügyetlenkedjen, miközben szereti egymást.
  Dehogyis nincs.

A 2017-es Berlinale-n a Testről és Lélekről elnyerte az Arany Medve-díjat.

Érdekességek, amelyeket Enyedi Ildikó (rendező), Horkai Zoltán (állatkoordinátor) és Veiszer Alinda (műsorvezető) beszélgetéséből tudtam meg:

• Bármennyire is mesés és magával ragadó a film, felmerül egy érdekes gyakorlati kérdés. Hogyan lehet szarvasokkal forgatni? Annak ellenére, hogy a vásznon csodálatosan természetesek és könnyedek ezek a jelenetek (profi operatőri munka:  a szarvasok apró rezdülései, ahogy mozog az arcuk, miközben esznek, a fülek huncut rezzenési, a  kifejező szemek, stb.), valószínűleg minden néző sejti, hogy a háttérben kemény munka zajlott. És valóban az zajlott. A szarvasok nem háziasított állatok, tehát sokkal kevésbé van jelen bennük az emberekkel való együttműködési hajlam, mint háziasított társaikban. Viszont tudni kell róluk, hogy menekülő fajták. Így például a szarvastehenet (akit Picurnak hívnak) farkasokkal vették körül, amikor mozgásra, különböző tempójú sétára vagy futásra akarták ösztönözni. Picur pedig félt a farkasoktól (pórázon voltak) és menekülni kezdett előlük. Góliát, a szarvasbika esetében azonban ez nem működött, mert ő egy vagány nagyfiú, aki nem ijed csak úgy meg a farkasoktól. Nála ezért egy meglovagolt lovat kellett bevetni.
  Amúgy mindkettőjüket Enyedi Ildikó választotta ki sok-sok szarvas közül. Aki pedig látta a filmet, az pontosan tudja, hogy tökéletes döntés volt mindkét állat: Picur teljesen Mária, Góliát pedig teljesen Endre.

Nem filmbeli jelenetek, sem Picur, sem Góliát nem látható a képeken.

• Nagyon halvány a határ aközött, hogy valaki autista vagy csupán autisztikus személyiségvonásokat hordoz. Borbély Alexandra Máriája nem autista, de vannak autisztikus vonásai, Enyedi Ildikó bevallása szerint pedig ezt nem volt egyszerű érzékeltetni a filmben.
  Megjegyzés: Érdekes ez. Autista társainkhoz igyekszünk pozitívan és türelemmel fordulni, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy autisták (ez persze jó). Ezzel szemben azt, aki az autistákhoz hasonlóan (még ha enyhébben is) viselkedik, nem tudjuk hova tenni (nincs bélyeg ugye…). Máriát kinevetik, kibeszélik, csúfolják a háta mögött, ami nem épp pozitív viszonyulás. Igaz,  nem gonoszak és bántóak vele, még kávézni is hívják, ám ő nem tart kollégáival.
  Nekem eszembe sem jutott az autizmus, miközben néztem a filmet. Máriában pusztán egy nagyon introvertált, szorongó, kapcsolatokat nehezen létesítő fiatal nőt láttam. (Áh, semmi különös, csak olyan, mint amilyen én is vagyok…)
• Enyedi Ildikó egyik volt tanítványa a következőt mondta, miután megnézte a filmet: „A szerelem szép és az emberek jók.” Tökéletes fogalmazás, mindent elmond.

A Testről és lélekről egy igazi csodafilm. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti azt, ami szép.

képek: wikipedia, pixabay.com, pexels.com