Nagyon nem vagyok képben a sorozatokkal, azt hiszem, az ízlésem is eléggé finnyás, a kínálat nagy része egyszerűen nem érdekel. Ám ebben a vírusos-visszahúzódós időszakban körülnéztem egy kicsit, hogy nem akad-e mégiscsak valami nekem való. És úgy alakult, hogy nagyon is akad nekem való, méghozzá a Durrellék című négy évados brit sorozat, amelynek minden egyes másodpercét szívből imádtam.

A sorozat Gerald Durrell családjának Korfun töltött néhány évét (1935-től 1939-ig) mutatja be. Igen, arról a brit állatbolond zoológusról van szó, aki a családjáról és egyéb állatokról szóló humoros történeteivel vált világhírűvé. A Durrellék is az ő művei alapján (Korfu-trilógia: Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok, Istenek kertje) készült, bár azok, akik jobban ismerik a könyveit, azt mondják, eléggé eltér azoktól. De valójában felesleges azon tépelődni, hogy vajon mennyire illeszkedik a sorozat a Gerald Durrell által írt művekhez, illetve ezek a művek mennyire illeszkednek az igazi Durrell család életéhez (nyilván alig és alig). Ehelyett érdemes önálló alkotásként tekinteni erre a csodálatos sorozatra, és ha ez sikerül, akkor a nézőre egy figyelmet teljesen lekötő kikapcsolódás várhat.

Hogy mégis miért? Mégis mi a manót tud Gerald (Gerry) és családja szöszölni 26 részen keresztül ezen a festői szigeten, távol Angliától? Ráadásul úgy szöszölni, hogy az ne untassa a nézőt?

Az tény, hogy a Durrellék nem olyan harsány, zajos (bár nyomokban azért tartalmaz némi puffogtatást), pörgős és fordulatos, mint a mai sorozatok többsége, de megvan saját ritmusa, amelyet ha a fogékony néző felvesz, akkor egy igazán varászlatos élményben lehet része: úgy érezheti, hogy egy különös kompánia tagja, amely az ötfős Durrell családból, furcsa vendégeiből, néhány helyiből, na meg persze Gerry egyre bővülő állatkertjéből áll. Ennek a különc társaságnak a tagjaként pedig garantáltan nem fog egy másodpercet sem unatkozni. Már csak azért sem, mert a hátteret a kék tenger, néhány olajfa és a fülledt mediterrán hangulat szolgáltatja. Ám főleg azért nem, mert a négy év alatt nagyon is sok minden történik a családdal és a családtagokkal. Larry (Josh O’Connor), aki többnyire ír és olvas, igazi entellektüel, komisz vigyorral és folyamatos szellemes-ironikus megjegyzésekkel dokumentálja a körülötte zajló eseményeket. Gerry (Milo Parker) – ő a legkisebb testvér – képes a legrejtettebb zugokban, a legnagyobb sárban is állatok után kutatni, s mindent megtesz azért, hogy a kinézete is hiteles legyen, illetve semmit nem tesz annak érdekében, hogy ne az legyen. Néha egészen találó hasonlatokat fogalmaz meg az állatok és családtagjainak viselkedése között, amelyeket a családtagok kevésbé, mi nézők viszont annál inkább tartunk mulatságosnak.

Gerry: Nem fogjátok elhinni, mit találtam! Vidrakaki!

A két középső gyerek Margo (Daisy Waterstone) és Leslie (Callum Woodhouse) – tizenéves koruknak megfelelően – eleve problémás és zaklatott lelkiállapotban érkeznek Korfura. Ebben a zűrös állapotban keresik a helyüket a szigeten, szakmában és magánéletben egyaránt, ami további gubancokat okoz Az özvegy édesanya, Louisa Durrell (Keeley Hawes) a rajongásig imádja a gyerekeit, állhatatosan tűri furcsaságaikat, de azért igazán vágyik valami, illetve valaki másra is.

Louisa: Te min vigyorogsz?
Larry: Azon, hogy küszködtem, holott itt volt előttem az ihlet. Egy gonosz céda megmérgezi és megfenyegeti a riválisát. Egy kutyát lelő a dilis, satnya gyermek, míg a húga beleszeret egy szerzetesbe, és hatalmas menyéteket tenyésztenek a kertünkben. A következő művemnek itt kell játszódnia!

Agios Georgios, Korfu

A négy évad alatt szemtanúi lehetünk annak, hogyan tartja össze Louisa a családot, hogyan alakul Larry írói karrierje, hogyan érik Leslie felelősségteljes fiatal férfivá, Margo öntudatos fiatal nővé, Gerry pedig sáros fiúból még mindig állatszerető, ám már más iránt is érdeklődő kamasszá. Átélhetjük velük kezdeti – majd későbbi – botladozásaikat, nehézségeiket, valamint megannyi örömüket és sikerüket. Átérezhetünk velük gyászt és elmúlást, születést és újrakezdést, szerelmeket és magányt, testvéri viszályokat, a szülő-gyerek kapcsolatok bonyodalmait, vágyakozást, bizonytalanságot, kétségbeesést, na meg azt a sajátos Durrell-féle életszeretetet, amely oly sokszor csal mosolyt az arcunkra.

Spiro: Mrs Durrelsz, megmérgezte Korfuszt!

Ez utóbbi elementáris része a Durrell-féle meglehetősen egyedi leleményesség is, amelynek köszönhetően például rájövünk, hogy az étkezésekhez a tengerben is meg lehet nyugodtan teríteni az asztalt, ha a tengerparton oly gyötrő a kánikula. Akadnak azonban olyan dolgok is, amelyekben még a találékony Durrellék is helyi segítségre szorulnak. Többek között az olívabogyó szüretelésében. (Egyszerűen a fa alá kell teríteni a hálót és várni, hadd pottyanjanak bele azok az olívabogyók akkor, amikor kedvük szottyan. Igazi – görög – demokrácia.)

Mindezek mellett szinte állandó, olykor hangos nevetésbe torkolló mosolyunk néha keserédessé válik. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy Durrellék korfui kalandja egy egyre bonyolultabbá és zűrösebbé váló történelmi kor hajnalára esik, amelynek eseményei lassan kezdenek beszivárogni a család életébe.

Larry: Nem is érdekel a világ, anyám?
Louisa: Annyi minden történik itt is. A világ csak másodlagos. 

A különleges hangulat mellett a játékos-bohókás intró és az egytől egyik brillírozó színészi alakítások is nagyban hozzájárulnak a sorozat kiemelkedő minőségéhez. Az évadok állandó jellemzői a sziporkázó és varászlatos humorú párbeszédek, amelyekben nem csupán – frappáns beszólásaik által – Larry és Gerry, hanem minden szereplő aktívan részt vesz. Igazán le a kalappal a forgatókönyvírók előtt, csodálatos munkát végeztek.

Mindent összevetve tehát a Durrellék tökéletes sorozat lehet azok számára, akik ki akarnak szakadni a mai zajos, nyüzsgő és egyre zavarosabbá váló világból, és egy igazán könnyed és minőségi kikapcsolódásra vágynak. 

Louisa: Sürgősen pénzre van szükségünk. Rajta gyerekek, ötletek!
Margo: Mondjuk legyen családi zenekarunk, amivel turnézhatunk. Persze mi nem játszunk hangszeren…
Larry: Nem mondanék ilyet, de nektek – Louisára és Margora mutat – kéne jól férjhez mennetek, sebesen!
Margo: Valaha egyetértettem volna, de most sértőnek találom.
Louisa: Nagyszerű, Margo!
Margo: Hacsak nem szívtipróhoz…
Leslie: Öljük meg Hermione nénit az örökségért!
Larry: Legyen, majd én lefogom. Istenem, te nem vicceltél…
Louisa: Jó. Nagyon köszönöm a fantasztikus ötleteket!

Kalami, Korfu

Megjegyzés: Az igazi Durrell család több településen is lakott Korfun, Lawrence (Larry) Durrell és felesége például Kalamiban.

képek: unsplash-com, felső: Julian Müller, alsó: Josh Smith,