Egyszer megkérdezted tőlem, hogy mikor találkoztam először az elmúlással. Nagyon furcsán nézhettem rád, mert felnevettél. Nekem még soha senki nem említette, hogy az elmúlással találkozni szokás. Az csak úgy egyszerűen van, nem? Áh, sunyi kis dög az, válaszoltad. Jó sokáig meghúzza magát valami…

Kényelmes, luxusillatú, fekete bőrfotelben ül arisztokratikusan, elegáns öltönyben, keresztbe tett lábakkal. Kezei a karfán pihennek, aztán jobb mutatóujjával ütemesen kopogtatni kezd. Egy, kettő, három, számolom, pont három másodpercenként hallom a tompa, de mégis szívemig hatoló koppanásokat. Ő az…