Isteni! Vagy mégsem?
2019. május 29. írta: Imre Bea

Isteni! Vagy mégsem?

– Te nem hiszel Istenben?
– Nem különösebben.
– Mi az, hogy nem különösebben? Most hiszel vagy sem?
– A nagybetűs Istenben nem hiszek, hiszen nem létezik, még elvont fogalomként sem. Ám a szót magát használom. Nagy ritkán. Mégpedig a véletlenszerűség szinonimájaként.
– Tessék???
– Isten az a véletlenszerűség, amely – részben – meghatározza az életünket. Ezt valaki sorsnak nevezi, más Istennek, univerzumnak vagy akárminek, manapság sokféleképpen mondják. De a lényeg ugyanaz: a véletlenszerűség, amit sokan Istennek hívnak, az a befolyásoló erő, amely a saját döntéseink és a környezeti hatások mellett az életünkre hatással van. Nincs ebben semmi misztikum, csoda, varázslat, fennköltség, ok-okozati viszony, kiszámíthatóság. Nincs ebben semmi azért történt, mert. Egyszerűen csak kisebb-nagyobb véletlenszerű események vannak, amelyek az emberi életeket alakítják.
– Azt akarod mondani, hogy minden, ami velünk történik, az csupán a véletlennek köszönhető?
– Nem minden, csak egy része. Mint már említettem, vannak saját döntések, környezeti hatások. Ti Istenhívők sem gondoljátok úgy, illetve remélhetőleg a legtöbben nem gondoljátok úgy, hogy az életetek teljes egészében Istentől, az ő akaratától függ, nem?
– Nyilván nem, hiszen akkor nem lehetne például bűnökről, vétkekről beszélni. Az, hogy Isten hogyan viszonyul hozzád, nagyban függ attól, hogy te hogyan viszonyulsz az életedhez.
– És ha valami nagyon rossz történik veled, azon gondolkodsz, hogy ezt miért kaptad Istentől?
– Pontosan!
– Szerintem meg amit te Isten akaratának vagy isteni beavatkozásnak hiszel, az nem más, mint egy véletlenszerű történés. Ha például a közeli környezetemben egy súlyosan beteg valaki felgyógyul, az bizonyos gyakorlati dolgok (orvosi szakértelem, erős immunrendszer, stb.) mellett csakis a véletlen műve, illetve ha semmiféle orvosi szakértelemről és/vagy erős immunrendszerről nincs szó, akkor meg a nagyon szerencsés véletlené, de semmiképp sem Istené.
– Nem is szoktál ilyen esetekben imádkozni?
– Nem. De természetesen reménykedem abban, hogy jól alakulnak a dolgok.
– Az én kezeim krízishelyzetekben automatikusan kulcsolódnak össze, számomra természetes, hogy ilyenkor Istenhez fordulok. Maga az imádkozás nagyon sokat segít, ki kellene próbálnod egyszer.
– Eszem ágában patetikus ódákat zengedezni a nagy semmihez. Megvannak a saját módszereim, köszi.

 

 

– Akkor szerinted feleslegesek a vallások?
– Dehogy, nagyon is fontosak. Ha nem lennének, elviselhetetlen káosz uralkodna a Földön, mármint a jelenlegi elviselhetetlennél is elviselhetetlenebb. Sokaknak nyújt támaszt a vallásosság, bár néhányaknak eléggé elborítja az agyát.
– Mint például nekem?
– Nem, dehogy. Vagy mit tudom én. Meg akarsz téríteni?
– Erre eddig még nem gondoltam, de most hogy így mondod…
– Eszedbe nem jusson! Nincs szükségem egy kitalált ideológia szabályaira, dogmáira meg keretrendszerére.
– Ugyan már! Mindenki a saját maga módján gyakorolja a vallását, sokkal rugalmasabb dolog ez, mint ahogy te azt hiszed.
– Ha te mondod. De én például nem tudnék mit kezdeni a vallási ünnepekkel. Oké, a karácsonyt imádom, de az világszintű ünneppé nőtte ki magát, amit én csodálatosnak tartok. Viszont a húsvét, a pünkösd meg a többi ilyen nem hat meg egyáltalán.
– Mert nem vagy vallásos. Pedig az ünnepélyes, meghitt időszakok nagyon fontosak, nekem sokat jelentenek. Egyhangúbb és szomorúbb lehet az életed, ha nem tudod ezeket megélni.
– Bőven van részem ünnepi és meghitt pillanatokban, csak ezek nem bírnak vallási jelentőséggel. Nem érzem, hogy ettől sivárabban telnének a napjaim. Életemet a vallásosság hiánya miatt – is – kevesebb giccs, ám annál több szarkazmus hatja át.
– És nem félsz, hogy egyszer csak fordul a kocka, és mégis hinni fogsz Istenben?
– Már miért félnék ettől? Bármi lehet, fogalmam sincs, mit hoz a jövő. És te nem félsz attól, hogy valami teljesen megtöri a hiteted?
– Eléggé stabil a hitem, úgyhogy nem tartok ettől a veszélytől.
– Hát akkor minden rendben. Én nem óhajtok megtérni, te nem tervezel eltérni. Aztán meglátjuk, milyen véletlenszerű történések kavarják meg kis életünket.
– Legyen meg Isten akarata!


 

képek: unsplash.com, felső: Amaury Gutierrez, alsó: ng

A bejegyzés trackback címe:

https://paravan.blog.hu/api/trackback/id/tr7216323988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása