- Van valami rendkívül bosszantó azokban, akik mindig a legrosszabb forgatókönyveket vázolják fel, és szinte önelégült elégedettséggel kiáltanak fel, hogy na ugye, amikor az olykor beigazolódik.
- Meg tudlak érteni. Engem azok idegesítenek, akik mindig a legjobbat feltételezik, pedig az ő forgatókönyvük sosem jön be.
- Ah, szóval te is egy megrögzött pesszimista vagy! Mondd, mi a jó abban, hogy a legrosszabbat vetíted előre?
- Nincs abban – sem – semmi jó. Leszámítva azt, hogy nagy ritkán kellemesen csalódom. Hidd el, kifejezetten sajnálom az optimistákat. Nem nekik való ez a világ! Te például hogy viseled el azt a sok csalódást?
- Képzeld, jól, mert optimista vagyok. És egyszer majd nagyon fogok röhögni rajtad, amikor bosszankodva leszel kénytelen tudomásul venni, hogy megvalósult az optimisták forgatókönyve!
- Hát én meg majd akkor fogok nevetni rajtad, amikor a – szerinted – legjobb forgatókönyvben jön a váratlan fordulat, mert az olyan lesz, hogy azt a te széplelked biztosan nem fogja elbírni!
- Már miért ne bírnám? Hiszen optimista vagyok!
- Ez nem optimizmus, hanem hárítás. Azért tudsz ennyire pozitív lenni, mert nem veszel tudomást a problémákról, mert nem mersz szembenézni a sötétséggel. Gyáva vagy, nem optimista!
- Igenis, szembenézek a problémákkal, a rossz helyzetekkel, és megszelídítem őket. Te vagy a gyáva, mert hagyod, hogy a ború uralja az életed, ezért látsz mindent annyira sötéten.
- Én megtanultam együttélni a világ geci húzásaival. Racionalista vagyok, nem pesszimista!
- Én pedig merem felülírni ezeket a húzásokat!
- De az csak illúzió!
- Nem az! Nem mindig az.
- Ugyan! Valld be, hogy kikészülsz az állandó csalódásban!
- Nem vagyok csalódott! Illetve a pozitív gondolkodásomnak köszönhetően nem mindig vagyok az.
- Na és miben csalódtál jobban? A világban vagy magadban?
- És te mitől rettegsz jobban? Attól, hogy igazad lesz, vagy attól, hogy nem?
- A világ szar, és előbb-utóbb be fog következni a legrosszabb!
- Lehet, de abban is lesz valami jó: az, hogy legalább nem kell az önelégült na ugye képedet bámulnom…
- Márpedig én látni akarom a megdöbbenésedet.
- Hát nem fogod, mert a legrosszabb szcenárió az a világvége, és akkor mindannyiunknak annyi. Na mi van, te nem erre gondoltál? Öcsém, te még pesszimistának sem vagy eléggé jó!
- Úgy tűnik, te viszont egészen jó vagy, így optimistaként! Világvége, pffff...
kép: unsplash.com/ Noah Silliman
