Ritkán fordul elő, hogy néhány nap leforgása alatt több, kifejezetten jó filmbe is belefutok, olyanokba, amelyek hosszabb ideig megmaradnak az emlékezetemben. Legutóbb viszont ez történt. Az alábbi filmekről van szó, amelyek mindegyikét jó szívvel ajánlom:

Szeress, ha tudsz! (Playing by heart, 1998)

Amerikai film, inkább vígjáték, mint dráma, de nem a bugyuta-felszínes, hanem a mélyebb-tartalmasabb fajta. Olyan, amelyben az elején megjelennek a szereplők, de még fogalmunk sincs, hogy kicsodák is ők, és hogyan fognak egymáshoz kapcsolódni. Aztán lassan kezdenek kibontakozni a mozaiktörténetek, amelyek önmagukban is értelmezhetők, de persze sejteni lehet, hogy valamilyen szinten egymáshoz is kapcsolódnak. A Szeress, ha tudsz! központi témája a párkapcsolatok, azok komplexitása, bonyolultsága, különböző szemszögekből való megközelítése. Egyedi karakterek, izgalmas párbeszédek és kiváló színész alakítások (pl.: Sean Connery, Angelina Jolie, Ryan Phillippe, Dennis Quaid)) teszik élvezhetővé és elgondolkodtatóvá ezt a két órát.

Szemekbe zárt titkok (The secret in their eyes, 2009)

Argentín-spanyol film, amely többnyire Buenos Airesben játszódik. A kiindulási pont egy gyilkosság, amelyhez minden szereplő kapcsolódik valamilyen módon. Ugyan maga a bűneset is érdekes, de a film jóval többről szól: emberi kapcsolatokról, elfojtott érzelmekről, meg nem élt életekről, önbizalomhiányról, féltékenységről, bosszúvágyról, igazságtalanságról. Különleges hangulatú alkotás hiteles színészi alakításokkal (pl.: Ricardo Darín, Soledad Villamil). Sajátos, lassú tempója ellenére egy másodpercig sem unatkoztam: komótosságában elfojtások, elhallgatások hömpölyögnek. Hiába van lezárva az ügy, hiába derül ki, hogy ki a gyilkos, valahogy mégis újra és újra előkerül, és valami mindig történik.

Izlandi amazon (Woman at war, 2018)

Izlandi-ukrán film, amely több helyen is thriller besorolást – is – kapott. Ezt hülyeségnek tartom, mert meg sem közelíti ezt a műfajt, szerencsére. Az Izlandi amazon egy sajátos hangulatú, nagyon is realisztikus film, a kissé kietlennek tűnő, mégis gyönyörű, izgalmas izlandi tájjal és némi ukrán fűszerezéssel. Főszereplője a középkorú Halla, aki elszántan küzd azért, hogy külföldi profithajhász hatalmak ne tegyék tönkre Izlandot. Ezzel kapcsolatos tetteit azonban titokban hajtja végre, mivel az izlandi vezetés nem nézi jó szemmel, és keresi az elkövetőt. Kétség sem fér hozzá, hogy Halla nagyon eltökélt és bátor, csakhogy közben olyan váratlan hírt kap, amely megbolygatja az életét, és amely kapcsán komolyan mérlegelnie kell, hogy tényleg megéri-e veszélybe sodornia önmagát, ha másért is felelősséggel tartozik.

Izland

A barátunk (Our friend, 2019)

Az igaz eseményeken alapuló amerikai dráma komoly témát dolgoz fel. Olyat, amelyet már számtalan filmben, számtalan szemszögből láthattunk: a daganatos betegséget. Pont ezért tartom különlegesnek: szerintem sikerült egyedien és emberien bemutatnia a történéseket, ráadásul úgy, hogy nem húzza le a nézőt teljesen a mélybe. A barátunkban sokkal inkább áll a beteg családja és környezete a középpontban, mint maga a beteg (Dakota Johnson). Mindenekelőtt az apa (Casey Affleck), a gyerekek és egy igazán jó barát (Jason Segel). Nekem tetszett az is, hogy nem kronologikus sorrendben haladunk előre, hanem állandóan ugrálunk az időben, így nem sűrűsödik be annyira a diagnózist követő időszak. Nem mondom, hogy legbravúrosabb film, amit valaha láttam, de nagyon is említésre méltó.

kép: unsplash.com/  Clark Van Der Beken