– Ma este leszakad az ég.
– És akkor kiderül, hogy mi van az ég felett?
– Igen, de én amúgy is tudom, hogy mi van az ég felett.
– Mi van ott?
– Ott laknak az angyalok.
– De ha leszakad az ég, az angyalok lezuhannak a földre, nem?
– Nem zuhannak, mert vannak szárnyaik, és általában azzal közlekednek.
– De nem fognak megijedni, ha megnyílik az ég alattuk?
– Nem hiszem, max. meglepődnek.
– Hívjuk meg őket vacsorára!
– De fogalmam sincs, hogy mit esznek az angyalok.
– Nem baj, megkínáljuk őket azzal, amit mi eszünk.
– Azt hiszem, nem éreznék valami jól magukat közöttünk.
– De hát miért?
– Nem tetszene nekik az, hogy az emberek mennyire leláncolják a lelküket, vagy semmibe veszik azt. Fájna látniuk, hogy az emberi lélek mennyire merev, kötött rendszerben vergődik, s hogy a legtöbb esetben mennyire magányos, mennyire nincs kapcsolata a viselőjével. Szóval azt hiszem, nagyon hamar kiábrándulnának ebből az emberi világból, hiába igyekeznénk őket minden földi jóval elkáprázatni.
– Náluk ez másképp van?
– Ők hagyják a lelküket szabadon szárnyalni, sőt, vele együtt szárnyalnak ők is.
– De ez azért van, mert vannak szárnyaik, nem?
– Nem, igazából azt hiszem, azért lettek szárnyaik, mert ők így csinálják, ezért megérdemlik és tudnak mit kezdeni a fizikai értelemben vett szárnyakkal is.
– De hát akkor én angyal szeretnék lenni!
– Ez nem ilyen egyszerű. A léleknek először az ember-létben kell vergődnie, hogy aztán az angyal-létben szárnyalhasson. És nem vagyok biztos abban, minden ember angyallá válik halála után.
– Az angyalok nem emlékeznek a földi létre?
– Szerintem sokuk már rég elfelejtette, hogy milyen is volt az.
– Mitől függ, hogy kiből lesz angyal?
– Többek között attól, hogy emberként valaki mennyire vesz tudomást a saját lelkéről, mennyire ismeri azt, mennyire figyeli a jelzéseit, mennyire működik együtt vele. Hisz-e egyáltalán a saját lelkében és tudja-e, hogy léteznek angyalok?
– Miért, ez nem mindenki számára egyértelmű?
– Nem, rohadtul nem. Látod, én sem tudok sokat az angyalokról, de legalább tudom, hogy vannak, és most már te is tudod.
– És ez versenyelőnyt jelent.
– Mindenképpen.
– És akkor lehet, hogy egyszer angyalok leszünk?
– Igen, de ahhoz figyelni kell mindarra, amiről az imént beszéltünk, és emberként szeretni kell embernek lenni.
– És ezeket te honnan tudod?
– Nem tudom, valahogy minden annyira egyértelmű, talán azért, mert jóban vagyok a lelkemmel.
– Na de akkor mi lesz, ha leszakad az ég?
– Mi lenne? Semmi. Mindenki marad a saját helyén és világában, mi is, az angyalok is, és iszonyúan fog esni az eső.
