Szenvedély és szenvedély elszenvedőjének viszonya sokrétű és összetett. Szoros és intenzív. Energikus és felszabadító. Fullasztó és kimerítő. Boldogító és értelmet adó. Fájdalmas és keserű. A szenvedély magához láncol és ellök magától.

Kreativitást csal elő rejtett zugokból és teljesen leblokkol. Gátlástalanná és gátlásossá tesz. Összekapcsol másokkal és elszigetel. Összezavar és leegyszerűsít. Bonyolulttá és egyértelművé tesz. Megőrjít és lecsillapít. Küzdelemre sarkall és a sárba döngöl. Észt ad és észt vesz el. Önteltté és öntudatlanná tesz. Vakmerőségre és rettegésre késztet. Új színekkel dobja fel a világot és pillanatok alatt szürkére fest mindent. Hazugságokat csikar ki az emberből és visszasodorja őt legmélyebb önmagához. Megbetegít és friss levegőt pumpál a tüdőbe. Megöl és újjászül.

Ilyen a szenvedély. Képes teljesen elborítani az agyat, azonban kemény munkával, akarattal és önismerettel egészséges keretek közé lehet szorítani. Ezáltal pedig elszenvedőjét, azaz gazdáját szenvedélye nem játékszernek, hanem játszótársnak fogja tekinteni.

A kényszeresség valami egészen más. Nagyon – nagyon távoli rokona a szenvedélynek, de az is könnyen lehet, hogy az égadta világon semmi közük egymáshoz. A kényszeresség a szenvedéllyel ellentétben mindig él a képességével: elborítja az ember agyát. Kutya kötelességének érzi ezt tenni.

A szenvedély adhat, a kényszeresség szükségszerűen elvesz. A szenvedély tud építeni is, a kényszeresség hosszútávon csak rombol. A szenvedély mindentől függetlenül, ok nélkül is jelen lehet az ember életében, a kényszeresség viszont valamilyen hiány következtében alakul ki, valamit pótol vagy épp elfed. A szenvedély, amennyiben megfelelő keretek között munkálkodik, egészséges viszonyt ápol gazdájával, ezzel szemben a kényszeresség teljesen markában tartja áldozatát.

Szenvedélyt és kényszerességet néha csak egy szinte észrevehetetlen vékony vonal választja el egymástól, és jókora önismeret szükséges ahhoz, hogy az ember érzékelje ezt a határt.

(Megj.: a fenti bejegyzés nem szakmai cikk, csupán a blog írójának gondolatait tartalmazza.)

képek: unsplash.com, fenti: Ahmad Odeh. lenti: rawpixel