Könnyen lehet, hogy ha nőként egy kicsit jobban meg akarjuk érteni a férfiak lelkivilágát, norvég kortárs írókat kell olvasnunk. Jelentem ki ezt úgy, hogy Karl Ove Knausgård könyv még nem került a kezem közé (ám nemsokára fog), viszont Geir Gulliksen igen.

Geir Gulliksen szintén norvég kortárs író és szerkesztő, hazájában ismert és népszerű, többek között Knausgård felfedezőjeként is emelgetik. Mielőtt elváltunk (norvégul: Egy házasság története, 2015) című regénye Magyarországon 2019-ben jelent meg. Ugyan a magyar cím rövidebb és jobban cseng, mint az eredeti, ám így tartalmaz némi spoilert. Kár, mert Gulliksen végig úgy ír erről a bizonyos házasságról, hogy az utolsó – na jó, utolsó előtti – pillanatig nem tudhatjuk, hogyan is alakul férj és feleség kapcsolata.

A Mielőtt elváltunk egy szinte zavaróan realisztikus lélektani mű szerelemről, párkapcsolatról, házasságról. Jon, a főszereplő férfi meglehetősen merész dologra vállalkozik: felesége szemszögéből is megpróbálja feltérképezni és megérteni a kapcsolatukat. Történetüket hol a saját nézőpontjából, hol a felesége bőrébe bújva (E/3-ban) meséli, néha egészen ijesztő és megdöbbentő gondolatokra jutva, néha felülírva korábbi kijelentéseket.

Jon választ keres, s ezért nem fél alámerülni kapcsolatuk legmélyebb rétegeibe, feltárni legintimebb részleteit, nem fél szerelemmel, férfi-női viszonyokkal kapcsolatban megfogalmazni olyan dolgokat, amelyeket a legtöbben akár egy életen át romantikus fátyollal borítunk, csakhogy ne kelljen szembesülnünk a nyers valóssággal. Elmélkedéseinek középpontjában feleség és férj kapcsolata áll mindvégig, történetüket – ugyan nyilván szóba kerülnek - nem viszik el a gyerekek (két fiuk van), ezt jónak és fontosnak tartom.

De vajon megtalálja-e Jon – illetve az olvasó – a választ? A választ arra, hogyan hullik szét egy stabil alapokon nyugvó, érzelmekkel teli, egyáltalán nem kihűlt házasság? S hogy kinek milyen szerepe van mindebben?

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem félnek vakmerő utazásokat tenni a lélek mélyebb bugyraiban, s nem félnek a kellemetlen valóságtól.

Az alábbiakban néhány érdekes gondolatot osztok meg a könyvből:

"Együtt váltunk felnőtté, gyermekeink születése a szerelmünk hús-vér megerősítése volt. A gyermek a szerelem végső megerősítése, akkor is, ha a szerelem rövid életűnek bizonyul, akkor is, ha a szerelem múló testi vonzalomnak bizonyul, akkor is, ha a szerelem tartósnak, ám mélyebb okok híján lévőnek bizonyul. Sokan élnek együtt mélyebb okok nélkül, talán velünk is így lett volna? Ő azt hitte, hogy jóval mélyebb és szorosabb a kapcsolatunk, mint bárki másé. Amikor a szerelem véget ér, visszaható erővel bír majd, ezt akkor még nem sejtettük, de így volt: ha a szerelem egy nap már nincs többé, akkor sosem létezett."

"És mégis: mi volt a szerelem a számunkra? Függőség vagy gyarapodás? Lehetséges, hogy függővé váltam tőle, meghúzódtam az árnyékában, alárendelve magam neki az egzisztenciája és hangulata fényében sütkérezve? Ő pedig ugyanezt tette velem? Csupán vonzódtunk egymáshoz és a másik közelében akartunk lenni, vagy át akartuk adni magunkat a másiknak? Úgy hitte, így vagyok vele. Meg akartam osztani magam vele, el akartam menekülni magamtól, képtelen voltam felelősséget vállalni mindenért magammal kapcsolatban, nem ment egyedül."

"De vajon két felnőtt ember közötti szerelem nem az egyedülléttől való félelemről is szól egyben, és arról, hogy elmeneküljünk a saját társaságunktól – szinte bármi áron? Hogy találjunk valakit, akihez hazamehetünk, akire várhatunk, aki odafigyel ránk, aki meghallgat, aki finoman kijavít? Hogy valakinek az arcát lássuk, aki talán tudja, kik vagyunk és kik nem? Valaki, aki azt mondja: maradj most csendben, gyere ide, feküdj mellém."

"Nem lehet, hogy valójában meglehetősen konvencionális szerelem volt közöttünk? Nem csak egy döntés volt, hogy olyanok legyünk, mint mások, ahogy a többiek éltek körülöttünk, felépítve egy életet házastárssal, gyerekkel, jó esetben egy garázzsal? Hozzáférést biztosítva maguknak a szilárd alapokon nyugvó gondoskodáshoz, az esti társasághoz, az éjszakai szexhez és az egy kicsivel jobb anyagi helyzethez?
De igen, pontosan így volt.
És ennélfogva a szerelem is meghiúsult minden mással együtt, amit akartunk, és ezt mér ő is tudja."

kép: unsplash.com/ Alekon pictures