Irvin D. Yalom (1931, Washington D. C.) nem az egyetlen pszichiáter, aki papírra veti szakmai gyakorlatával kapcsolatos gondolatait, tapasztalatait. Mégis tudhat valamit, ami nem csupán világhírű orvossá, hanem világhírű íróvá is tette. Sejtésem szerint pedig azt, hogy rendkívül élvezhető és érthető formában írja meg könyveit, amelyek így azokhoz is közelebb vihetik a pszichiátria-pszichológia témakört, akik kifejezetten ódzkodnak attól.

Ennek kitűnő példája a Terápiás hazugságok (megjelenés: 1997) című műve, amelyben ráadásul mindezt regényes formában valósítja meg.

A több, mint négyszáz oldalas történet San Francisco-ban játszódik, szereplői terapeuták és páciensek, segítséget nyújtók és segítségre szorulók. Miközben egyre jobban kirajzolódnak előttünk a karakterek, bepillantást nyerünk a terápiák különleges atmoszférájába is. Kiderül, hogy a terapeuták is emberek, mint ahogy sok más mellett az is, hogy milyen eszközökhöz folyamodhat a szakember, ha páciensének egy különösen fájdalmas emlékét szeretné felszínre hozni. Megjelennek tipikus szakmai problémák és témák (pl. álmok szerepe), valamint olyan kényesebb kérdések is, amelyek a terapeuta és páciens kapcsolatát és a sajátos terápiás módszereket boncolgatják. Emellett szóba kerülnek a régi nagyok (Sigmund Freud, Carl Gustav Jung, Ferenczi Sándor), illetve az olyan különböző irányzatok, mint – természetesen – a pszichoanalízis, a gyógyszeres kezelések, a rövid terápiák vagy az alternatív eljárások.

"Létezik bizalmasabb viszony annál, mint ami analitikus és analizált között van?"

A Terápiás hazugságokban Yalom tehát a terápiás világ sok területét érinti, azonban nem terelget, nem rág az olvasó szájába semmit. Legfeljebb annyit próbál finoman a sorok között érzékeltetni, hogy abból baj nem lehet, ha az ember talál egy számára megfelelő terapeutát (pszichiátert vagy teljesen más foglalkozást űzőt).

"Van valami nagyon ijesztő abban, hogy a gyerekkori évek ilyen erőteljesen beprogramozzák az életünket."

Az amerikai író különc karakterekkel és izgalmas fordulatokkal teli regénye egyszerre szórakoztat és gondolkodtat, emellett minden adottsága megvan ahhoz, hogy lerombolja a terápiákkal és terapeutákkal kapcsolatos előítéleteket.

És akkor a Cirmos elcsente a konyhapultról a kolbászt. Persze, mert ez a kis szemét bárhova könnyedén felugrik! Hogy nincs önbizalmam? Higgye el doki, én tényleg megpróbáltam! Hiszen bármit megtennék azért a kolbászért... Ha képes lennék rá.

kép: unsplash.com/ Ayla Verschueren