(Száz szavas novella)

– Hallod, én nem értem ezeket!
– Mégis kiket? – kérdezi Lulu, kedvenc szomszédasszonyától, aki iszonyúan élénk – beazonosíthatatlan színű – koktéllal kínálta.
– Tudod, akik agyilag nem bírják felfogni, hogy a fehér az fehér, a fekete meg fekete. Mert szerintük a fehér az mondjuk korallvörös, a fekete meg épp hupilila. Most komolyan, mit képzelnek ezek magukról?
– Szerintem csak azt, hogy azok, akik, amit vállalni is mernek.
– Mondd, téged nem dühít, hogy ezek fel akarják forgatni a világ rendjét?
– Azt hiszem, nem érted.
– Mit nem értek???
– A világ rendjét, amelyben ez a koktél vakítóan fehér.
– Az a koktél vörös! Korallvörös!
– Mondom én, hogy vakítóan fehér…

kép: pixabay.com