Valamikor nagyon régen – 2015-ben – egy hosszú lelki folyamat eredményeként született meg bennem az az elhatározás, hogy blogot indítok. Sokáig vívódtam előtte, hogy ugyan minek, ma már senki nem foglalkozik ilyesmivel, hiszen ott vannak a közösségi felületek meg a youtube. Azonban amikor egy kicsit körülnéztem ezen a téren, rájöttem, hogy tévedtem, méghozzá nem is kicsit: azt láttam, hogy a blogszféra él, virul, pezseg és tele van vagány, egyedi és hiteles posztokkal. Így arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a színes kavalkádban simán elfér még egy általam kreált blog is, bármi sül is ki belőle.Aztán úgy alakult, hogy eléggé jó dolgok sültek ki ebből az egészből, amelyekhez a blogolás és az írás mellett maga a Cafeblog is nagyban hozzájárult. Hálás vagyok az erős támogató háttérért, és azért, hogy itt egy szuper bloggercsapat tagja lehettem. Hálás vagyok a sok kiemelésért, a nap blogja címekért, a visszajelzésekért. Jó döntés volt részemről, hogy ezt a felületet választottam, ám a cafeblogos időszak most végetér.

2021-től ugyanis a Cafeblog blogszolgáltatóként megszűnik, és tárhelyszolgáltatóként működik tovább. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok a blogok, amelyeket nem költöztetnek át máshová és/vagy törölnek a tulajdonosaik, azok az eddigi tartalmaikkal továbbra is elérhetőek lesznek, de újabb posztokat már nem lehet közzétenni rajtuk.

Szerencsére azt tapasztalom, hogy sok bloggertársam folytatja a blogolást, aminek azért örülök, mert tudom, hogy hiteles, szívből jövő tartalmakat találok náluk.

Viszont az írói énem egy kissé összerezzent a hír hallatán, és félve kérdezte tőlem, hogy akkor most vele mi lesz.

– Mi lenne? Lehet, hogy ez egy jel, és vissza kellene vonulnod! – válaszoltam én neki.
– Hagyjuk a jeleket, mindketten tudjuk, hogy ez hülyeség. Szóval mik a terveid velem?
– Hát rendesen meggyűlt a bajom veled. Olyanok vagyunk mi, mint egy régóta komoly kapcsolatban élő, azonban kissé megfáradt pár, amelynek tagjai egymás agyára mennek, nem?
– Abszolút. De azért eléggé inspiráljuk egymást.
– Az igaz.
– Szóval???
– Nyugi, költözünk.

A blog tehát költözik, méghozzá a paravan.blog.hu oldalra. Az írói énem megnyugodott, és már ontja is magából a lüke ötleteket, de mondtam neki, hogy tartogassa ezeket későbbre, mert egyelőre még csak pakolászok és rendezgetek, ám mindezt lelkesen teszem, és már várom az előttem álló izgalmas újat.

Ez tehát az utolsó bejegyzés itt a Cafeblogon. Nagyon köszönöm az olvasóknak, a bloggertársaknak, a Cafeblog szerkesztőinek az elmúlt éveket, és várok szeretettel mindenkit a paravan.blog.hu oldalon.