(Száz szavas novella)

Emil régóta nem látta az apját. Mert Covid van. Meg mert mindketten rendkívül el vannak foglalva. Való igaz, a rigolyák nagyon le tudják kötni az embert. De most együtt vacsoráznak és whiskyvel ünnepelnek. Jól megünneplik a saját és – empátiából – a másik keserűségét. Elvégre válságos időkben az ember különösen hálás azért, amije van.

– Jó szarul nézel ki, fiam. – mondja az apja egy különösen ünnepien csilingelő koccintás után.
– Rád hasonlítok, apám. – válaszol Emil már-már büszkén.
– Sajnos. Jobb lett volna, ha anyád életszeretetét öröklöd, nem az én keserűségemet.
– Ja, de mit csináljunk, így alakult.
– Ja. Baszhatjuk az egészet, úgy ahogy van. Na, koccintsunk!

kép: unsplash.com/ Mathew Schwartz