Avagy elolvastam Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a halálcsillag című könyvét.

Hallottam én egy-két dolgot erről a regényről. Hogy a jó adag szerelem mellett akad benne némi western, krimi, meg egy kicsi horror is. Sokáig úgy gondoltam hát, hogy ami Cserna-Szabót illeti, maradok inkább a számomra jól bevált gasztronovelláinál. Aztán hirtelen úgy döntöttem, hogy mégis bevállalom ezt a szíves-halálcsillagos művet. Nem bántam meg egyáltalán, de azért a dolog nem annyira fekete-fehér. Íme néhány benyomásom, gondolatom a regény kapcsán:

•  Nagyon szeretem a kezdést. Már az első oldalon kiderül, hogy az elbeszélő (a főszereplő) az érdeklődést pillanatok alatt felkeltő, jó humorral, kellő iróniával és öniróniával megáldott nagy mesélő.

• Hamarosan kiderül az is, hogy a főhősünket Emlék Bundásnak hívják, és amilyen furcsán hangzott ez elsőre, olyan hamar szoktam hozzá: Bundás nem is lehetne nem Bundás és nem Emlék.

•  Bundást a regény első felében jóarc. Jóarc annak ellenére, hogy a napjait főként otthonában tengető, magányos író, aki éppen nem annyira szeret írni, viszont annál inkább szeret inni, főzni és krimiket olvasni. És mindeközben gondolatai egyfolytában volt szerelme körül járnak.

• Aztán Emlék úr a könyv második felében egy kicsit belefárad a mesélésbe, az írásba és leginkább a saját életébe. Én egyre gyakrabban ráztam a fejem, hogy hé Bundás, ezt most tényleg nem kéne. De Bundás egy kör alakú szöges drótra feszítette ki életét, azon forog körbe és körbe megállíthatatlanul, míg végül egészen idegesítővé és unalmassá nem válik.

•  Egyetlen egy dolog miatt tudok rá haragudni, mégpedig azért, mert túl sok részletet oszt meg készülő western-regényéből (ok, ezért igazából Cserna-Szabó a felelős...). Mert Bundás mégiscsak író, és kiadója kötelezi az írásra. Egy kicsit olyan ez, mintha az olvasó két regényt olvasna egyszerre. Igaz, a kettő (vagyis Bundás élete és az általa írt történet) nagyon is kihat egymásra. Csakhogy egy idő után már nagyon agyamra mentek a taknyos-véres-szopós részek, bár Cserna-Szabó  kétségkívül szánt szándékkal műveli ezt az olvasóval.

•  Bundás környezete sem piskóta, jól kidolgozott karakterekből nincs hiány. Ott van például a legszűkebb környezetét képező Zafír/Zafíra/Dudu és Kázmér; női vonalon Jolán, Léna, dr. Klein Johanna és nem utolsó sorban Korong Veronika; aztán sokak mellett Huba felügyelő, Baruch kutya, a felülmúlhatatlan Hamis Csöcsök zenekar; western vonalon többek között James Lee, Dagadék Jim, Babos Mendez. A szereplők tele vannak zizikkel, fóbiákkal, rögeszmékkel, gondokkal, álmokkal. Némelyikük már túlságosan is gikszeres. Én a többségüket mégis szerettem, kivéve persze a western-betét karaktereit.

•  Amennyire élveztem az első felét olvasni, nagyjából annyira utáltam a másodikat: talán Cserna-Szabó is megfáradt kissé, vele együtt pedig Emlék Bundás is, egyre nagyobb szerepet kap a beágyazott western történet, túl sok ismétlődés fordul elő. Úgy érzem, egy kicsit hosszúra sikerült.

• +1: Ezúttal kijelentem, hogy haladéktalanul benyújtom a kérelmemet Kázmér kacsa örökbefogadását illetően. Sajnos egyelőre káddal nem szolgálhatok, de egy használaton kívüli, vízzel töltött kagylót Kázmér rendelkezésére tudok bocsátani. Továbbá nagy gondot fordítok majd fejlődésére, lelkének ápolására. Ígérem, sem krimit, sem horrort nem fog tőlem hallani, jelentős, komoly tartalmakat közlő írókat viszont annál inkább (pl. Esterházyt, Szabó Magdát, esetleg egy icipici Cserna-Szabót, stb…). Felelősségteljes felnőttként nagyon fogok ügyelni arra, hogy szívünk helyén már csak azért se épüljön a halálcsillag.
  
  

Végül néhány idézet a könyvből:

"Semmi problémám nem volt az életben, azt leszámítva, hogy a lelkem olyan üres és sötét volt, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel."

"Szeme ragyogott, akár a kuplerájkilincs."

"Ráadásul a képzeltben végrehajtott dolgok valahogy sokkal valóságosabbak, mint az úgynevezett valódiak. Hiszen a valódi dolgok hosszú és viszontagságos utat tesznek meg, míg emlék lesz belőlük. A képzelt dolgok viszont eleve emléknek készülnek, már megszületésük pillanatában emlékek. Így aztán nem szelídülnek, nem válnak démonikussá – egyáltalán nem változnak. Mozdulatlanok. igaziak. Igazibbak az igazinál."

képek: moly.hu, pixabay.com