Nagyon fontos filmnek tartom. Nemcsak azért, mert csodaszép környezetben, a Peloponnészoszon játszódik, hanem azért, mert ebben a meseszerű világban a napfény, a tenger, a mediterrán ízek olyan valóságos, életszagú dolgokat csalogatnak elő, amelyek addig a szőnyeg alatt lapultak, mintha nem is léteznének.

Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) két hét éves ikerlányukkal érkeznek a félszigetre nyaralni. A szülők 18 éve ismerik egymást, történetük a trilógia első két részéből ismerhető meg (Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap, amelyekben Jesse-t és Celine-t ugyanazok a színészek alakítják, mint ebben). Bár néhány dologra utalnak az előző filmekből, a Mielőtt éjfélt üt az óra abszolút élvezhető és érthető önmagában is.

A házaspár negyvenes éveinek elején jár, amikor az ember – ha addig nem is tette – már végképp elgondolkodik bizonyos dolgokon. Celine és Jesse majdnem elejétől végig beszélgetnek, sokszor kettesben, néhol barátaik körében. Egy kellemes vacsora során, amelynél több korosztály – fiataloktól idősekig -, illetve több kultúra – görög, francia, amerikai – is képviselteti magát, egészen izgalmas témák kerülnek szóba, leginkább férfiakról és nőkről, kapcsolatokról, családról, életről, halálról.

Nem tudom, hogy találkoztam-e olyan alkotással, amely ennyire humorosan, izgalmasan, figyelmet végig lekötően, nem felszínesen, de a nézőt nem is a mélyre rángatva, életszerűen, természetesen járja körbe az élet nagy kérdéseit, mindazt, ami férfit és nőt érdekel és érint, mint ahogy ez a film teszi egy és háromnegyed óra leforgása alatt. Közben a feszültség hol izzik, hol oldódik, én hol nevetek, hol meg elmerengek Jesse és Celine életén, vagy éppen a sajátomon.

Az imádnivaló párbeszédekkel, a tökéletes színészi alakításokkal (és igen, a festői háttérrel) együtt tényleg nagyon-nagyon fontos filmnek tartom. Persze írhatnám mondjuk azt, hogy őrülten jó, vagy valami hasonló, mint ahogy számomra az is, de emellett valóban fontos, nem véletlenül használom ezt a szót.

Nem kell megnézni, nem kötelező (mert a cím lehetne az is, hogy Kötelező film 30 felettieknek), de iszonyúan érdemes.

Kedvcsinálónak íme Celine két beköpése:

"Egy amerikai kamasz mellett rekedtem"

"Csak akkor töprenghetek, ha elmegyek tojni az irodában, a gondolat összekapcsolódik a szar szagával."