A mai roppant sokszínű és végtelenül szabad világban is akad néhány dolog, amit – mondjuk ki kerekperec – nem illik és kész.
Kifejezetten nem illik például középszerűnek lenni. Aki ugyanis középszerű, az unalmas, az szürke és monoton életet él, annak a nézőpontja meg a gondolkodása eléggé be van szűkülve. A középszerű ember nem járul hozzá a haladáshoz, a világ fejlődéséhez. A középszerű embernek egyedül a középszerűség köszönhető. Illetve leginkább egyáltalán nem köszönhető. A középszerűség nyálkás-nyúlós-ragacsos rétegként borul a világra, amelyet átszakítani és amelyből kiszabadulni nem könnyű: erre kizárólag a kiemelkedők képesek.
Kiemelkedő pedig abból válik, aki annyira irtózik a középszerűségtől, hogy veszi a fáradságot és tesz azért, hogy kiemelkedjen belőle. Valamint abból, aki azt sem tudja, hogy ez a mérgező és ártó jelenség egyáltalán létezik, hanem egyszerűen mindenféle viszonyítási alapot – tudattalanul – figyelmen kívül hagyva olyat csinál, ami automatikusan kiemelkedővé teszi. Utóbbi kategóriába viszonylag kevesen tartoznak: ők azok, akik egészen hosszú ideig képesek a boldogságra és az életszeretetre.
A többi kiemelkedni vágyóra azonban izzasztó és kemény munka vár. Különösen manapság, hiszen egyre kijjebb tolódik a középszerűség és a kiemelkedőség közötti határvonal. Ami vagy aki sok évvel ezelőtt kiemelkedőnek számított, az ma már egyáltalán nem az. Ami sok – vagy akár néhány – évvel ezelőtt sokakat meghökkentett, arra ma már csak kevesen kapják fel a fejüket.
Máshol van az emberek ingerküszöbe. Máshol van a világ ingerküszöbe. Ha egyáltalán beszélhetünk még ingerküszöbről. Ha egyáltalán létezik még határvonal. (Még az is lehet, hogy a mai világban minden és mindenki középszerű, de az ember nem mer ezzel szembenézni, mert az maga lenne a világvége.)
Szóval valami egészen egyedit, valami egészen különlegeset kell produkálnia annak, aki kiemelkedővé akar válni. Ám aggodalomra semmi ok: millió mód, út, lehetőség áll az ember előtt.
Van, aki ösztönösen megtalálja a kiemelkedőség felé vezető utat, és van, akinek sok kudarc és nehézség árán sikerül csak. A lényeg az, hogy nem kell megrekedni a középszerű létben.
Csakhogy. Amíg egyfelől a világ a középszerűség ellen lázít, addig másfelől támadja azt, aki nem középszerű. Mert az más. Fura. Olyan, mint egy udvari bolond. Céljai vannak. Keményen dolgozik. Még trollkodni meg irigykedni sem ér rá! Túl bátor. Önálló gondolatai vannak. Őrült! A kutyafáját. Maradjon az ilyen szépen a seggén.
Nem csoda hát, ha néhány kiemelkedő ember, akit ez különösen érzékenyen érint, felteszi magában a kérdést, hogy akkor mégis mi a jó büdös francot csináljon?
Mi a szart csináljon, ha középszerűnek lenni ciki, kiemelkedőnek meg veszélyes?
Egy jó terapeuta nyilván azt mondaná, hogy tojjon a középszerű emberek középszerű megjegyzéseire. De lehet, hogy nincs is annyi ebben a középszerű vs. kiemelkedő témában, mint amennyit sokan - részben a modern trendeknek köszönhetően - belegondolnak. Meg amennyit belemagyaráz ez a bejegyzés. Lehet, hogy csak ignorálni kell a középszerű meg kiemelkedő címkéket. Lehet, hogy elég, ha az ember talál valamit, amit igazán szeret csinálni, valamint minden téren kihozza magából a legjobbat és a legtöbbet. És akkor egészen biztosan nem lesz unalmas és szürke és fásult.
képek: Pexels.com
