Sokfelé utaztam mostanában a karantén ellenére, távoli tájakat jártam be, és izgalmas kultúrákba nyertem betekintést. Az élményeimet Tan Twan Eng maláj és Mario Vargas Llosa perui íróknak köszönhetem. Alábbi regényeiket ajánlom azoknak, akiket érdekelnek az emberi sorsok, emberi kapcsolatok és távoli kultúrák.

Tan Twan Eng Az Esti ködök kertje (2012) című regénye mindenekelőtt az 1950-es évek Malajziájába (akkor Malájföld) repített el. Egy végtelenül sokszínű és hányatott sorsú országba, amely még nem ocsúdott teljesen fel a világháborús viszontagságokból (japán megszállás), s amelyben szükségállapot van (1960-ig) a kommunista felkelés miatt. Malajzia sűrítve hordozza a világ számtalan kultúrájának – bennszülött maláj, muzulmán, indiai, kínai, európai (brit gyarmatosítás) – lenyomatát. A regény központi helyszíne egy teaültetvény, s leginkább a szomszédságában fekvő japánkert a Cameron-felföldön. A kert neve Jugiri (Esti ködök), tulajdonosa Aritomo, aki egykor Hirohito japán császár kertésze volt. De vajon mit keres a maláj hegyekben, miután Japán háborús vesztesként kivonult a területről? Milyen kapcsolatban van Dél-Afrikából odaköltözött búr teaültetvényes szomszédjával? És legfőképpen: mit keres ebben a titkokkal teli kavalkádban a japánokat gyűlölő kínai lány, Jün-ling? Amilyen idilli környezetben élnek a szereplők, olyan súlyos terheket, traumákat cipelnek a vállukon. Mind közül Aritomo a legtitokzatosabb, legkülönlegesebb, legzárkózottabb, aki múltját lassan és apró foszlányokban fedi fel.

"Különösnek tűnt, hogy Aritomo élete milyen híven tükrözte az enyémet; olyanok voltunk, mint két lehulló falevél, amelyek újra meg újra egymáshoz érnek, amint körkörösen aláereszkednek az erdei avarba." (Jün-ling)

Teaültetvény a Cameron-felföldön, Malajziában

Nemcsak Malajzia sokszínűségébe (azon belül leginkább a kínai összetevőbe), hanem a még ehhez képest is furcsának ható japán kultúrába is betekinthet az olvasó, mindenekelőtt a japán kertrendezés, az ukijo-e (festmények, fametszetek) és a horimono (japán tetoválás) művészetein keresztül. Sőt egy kicsit Japánba is elutazhat, elsősorban Kiotó csodálatos japánkertjeibe. De ezek mellett az ország kegyetlen és embertelen világháborús tevékenységei is kirajzolódnak a történések során.

Évtizedeken, kultúrákon, sorsdöntő történelmi eseményeken, családi tragédiákon átívelő, varázslatosan megírt, összetett és mély történet ez: keserű, fájdalmas és csodálatos egyszerre.

- Annak alapján, amit elmondott, az egésznek csak az a lényege, hogy esztétikus legyen, nem? Mármint ennek a kertnek.
- Szó sincs róla. A kertnek meg kell értenie az ember legbensőbb lényét, át kell formálnia az érzéseit, el kell töltenie szomorúsággal vagy derűvel. Világosan meg kell láttatnia szemlélőjével az élet minden dolgának mulandóságát – mondom. Az idő e homokszeme ugyanúgy lehull, ahogy az utolsó falevél, ugyanúgy tovasodródik, ahogyan a virág egyetlen megmaradt szirma; ez a pillanat magában foglalja mindazt, ami az életben szép és szomorú. Mono no avare, így nevezik ezt a japánok.
- Elég morbid egy életszemlélet.
- Mindnyájan haldoklunk ­felelem. – napról napra; másodpercről másodpercre. Minden egy lélegzetvételünkkel megcsapoljuk a véges erőforrásokat, amelyekkel születtünk. 

Mario Vargas Llosa A rossz kislány csínytevései (2006) című művének történései szintén az 1950-es években kezdődnek egy másik távoli országban, Peruban. Peru szintén hányatott sorsú ország, hegyekkel, őslakosokkal, zavargásokkal, lázadásokkal, reménytelen kormányokkal és esztelen katonai diktatúrákkal. Az élet tehát ott is nehéz és veszélyes, ám ebből a főszereplő Ricardo viszonylag keveset tapasztal. Egyrészt azért, mert Lima egy külvárosi középosztálybeli negyedében (Miraflores) tölti ifjúságát úgy, mintha valamelyik fejlett országban élne, csak épp mambóval megspékelve. Másrészt azért, mert ahogy telnek az évek, Peruban úgy fokozódik a reménytelenség, a káosz, a veszély, a társadalmi osztályok közötti különbség, de Ricardo felnőttként mindezt már messziről, elsősorban Párizsból követi – egyre kevésbé – nyomon. Gyerekként megbabonázza a francia irodalom, és az az egyik álma, hogy Párizsban élhessen. Ez meg is valósul, a húszas évei egy részét már ott tölti, de későbbi fordítói munkáinak köszönhetően onnan is sokat utazik.

"Odamutattam a Luxembourg-kert fáira: dús zöld lombjaik kicsordultak a kert rácsain, és levegősen fénylettek a borús ég alatt. Nem ez a legjobb, ami egy emberrel történhet? Élni, mint a Vallejo-versben, „Párizs göndör gesztenyefái” közt?"

Luxembourg-kert, Párizs

A másik álma azonban egy kissé zűrösebb ügy. Egészen pontosan egy chilei kislány, akibe 1950-ben Mirafloresban beleszeret, és ez a szerelmi érzés egy életre hű társul szegődik a fiúhoz. Nem úgy, mint a kislány, aki gazdagságra és izgalmakra vágyik, nem pedig egyhangú, kispolgári életre, amelyet Ricardo tudna neki nyújtani. Így aztán ez a rossz kislány (így is hívja Ricardo később) néha váratlanul felbukkan a fiú/férfi életében, és nagyon boldoggá teszi, vagy épp az őrületbe kergeti, de leginkább hirtelen eltűnik, óriási űrt hagyva maga után. Mindeközben telnek az évek, sőt az évtizedek, az olvasóként pedig Ricardoval sokat időzünk Párizsban, közben átugrunk vele a 60-as évek hippi Londonjába, és egy rövid időre Japánba (Tokióba) is elrepülünk, amely itt egy sötétebb oldalát mutatja, nem varázslatos nevezetességeit, japánkertjeit, mint az előző regényben. Végül pedig Madrid egy sokszínű, pezsgő negyedébe (Lavapiés) is eljutunk a főszereplővel.

"Ezúttal is biztos voltam benne, hogy soha többé nem fogok hallani róla. Mint a korábbi esetekben is, szilárdan elhatároztam, hogy harmincnyolc éves koromra megpróbálok beleszeretni egy kevésbé elutasító és kevésbé bonyolult nőbe, egy normális lányba, akivel félelem nélkül kapcsolatot alakíthatok ki, talán még el is vehetem és gyermekeket nemzhetek vele. De nem így történt, mert ebben az életben ritkán történnek úgy a dolgok, ahogy mi, macskajancsik eltervezzük."

A 20. század könyörtelen történései A rossz kislány csínytevései szereplőinek életébe is beszivárognak, igaz jóval kevésbé, mint Az Esti ködök kertjében. Emellett Ricardonak és a rossz kislánynak is vannak mélypontjai, nehéz időszakai, de összességében sokkal lazább, könnyedebb stílusú olvasmány, mint Tan Twan Eng műve, valószínűleg ezért sodor gyorsabban magával. A maláj regény ezzel szemben folyamatosan gondolkodásra és megállásra késztet súlyos eseményei, titokzatossága és fokozatosan feltárt összefüggései miatt. Mindkét mű hangulatát fűszerezi némi erotikus töltet: a perui regényben gyakrabban, kifejezőbben, intenzívebben, a malájban sokkal sejtelmesebben, visszafogottabban jelenik meg.

Tokió

képek: első és utolsó: pixabay.com, középső: saját