Kell, hogy így legyen
2017. augusztus 25. írta: Imre Bea

Kell, hogy így legyen

Amikor hozzánk jöttél látogatóba, egy ágyban aludtunk. Miután lefeküdtünk, te Pond's krémmel kented be az arcodat, ellenőriztük, hogy a másik jól be van-e takarva, aztán lekapcsoltuk a villanyt. Néha, mielőtt lehunytuk a szemünket, megkérdeztem tőled, hogy ugye megvársz. Megvársz engem, és akkor…

A settenkedő kis geci
2017. május 21. írta: Imre Bea

A settenkedő kis geci

Nem értem, mit keres itt. Nincs oka itt lenni. Nincs joga itt lenni. Pedig mégis itt van, váratlanul és hirtelen pofátlankodott bele az életembe. A rosszkedv.  Rosszkedvem van, ok és előzmény nélküli rosszkedvem. Fásult vagyok, lehangolt és nem érdekel semmi. Mintha a rosszkedv izmos ujjai közé…

A Gátponton túl
2017. április 04. írta: Imre Bea

A Gátponton túl

Egy bizonyos pont. Ez a kifejezés kering bennem egy ideje, és most már kezdek rájönni, hogy miért. Egy pont, ami inkább jelent egy bizonyos határt, de én továbbra is pontnak hívom, mert így jön zsigerből. Meg az ember hajlamos lebecsülni a pontokat, hiszen azok valójában csak amolyan nagyon apró kis…

A halál, én meg ez az egész
2016. november 02. írta: Imre Bea

A halál, én meg ez az egész

Kuporog a halál a párkányon: teát kortyol, s réveteg tekintete a meggyújtott gyertyák lángjai között ringatózik. Ő tudja egyedül mindegyikről, hogy kiért ég. Bizalmas információk, amelyeket nem adna ki semmi pénzért. A halált nem lehet csak úgy megvesztegetni! Pedig sokan akarják tudni, hogy kiknek…

Insomnia
2016. május 13. írta: Imre Bea

Insomnia

Az elmém egy démonnal hál. Egész éjjel pajzánkodnak, és nem hagynak nyugodni. Illetve tőlük aztán nyugodtan nyugodhatnék, de kölcsönvették a fejem, a fejem nélkül pedig ha megveszek, sem nem tudok nyugodni, legfőképpen pedig aludni. Hiába igyekszem átvenni az irányítást, hiába próbálom…

Fekete gombolyag
2016. február 17. írta: Imre Bea

Fekete gombolyag

"Ha az ember krónikusan a padlón van, akkor élete végéig küzdenie  kell azért, hogy ne süllyedjen még a padlónál is mélyebbre." /Elizabeth Würtzel: Prozac-ország/ Néha elhiteti velem, hogy jóban vagyunk, néha egész élhetővé teszi az életem. Sőt, akad olyan is, hogy egészen megfeledkezem róla.…

süti beállítások módosítása