Sokféle anyaábrázolással találkoztam a kezembe kerülő könyvekben az elmúlt évek során. Közülük a legemlékezetesebbeket és leghatásosabbakat osztom meg az alábbiakban.

Gyerekszemszögből megjelenített erős anyakép jelenik meg például a következőkben:

- Olivier Bourdeaut kortárs francia író Merre jársz, Bojangles? című rövid regényégében egy kisfiú meséli el családja történetét. Ő és apja a rajongásig imádják a ház csodálatosan tündöklő és izgalmas asszonyát. Sok, jóval több örömteli pillanatban van részük, mint más családoknak, az egészen biztos, ám úgy tűnik, a boldogságnak – könyörtelen – ára van. Az édesanya mentális problémával küzd, amin próbálnak úrrá lenni, de vajon meddig bírják? (A könyvről itt írtam bővebben.)

„A Mister Bojangles igazán bolond egy zene volt, szomorú és vidám egyszerre, és anyám is szomorú és vidám lett tőle. A Bojangles mindig sokáig tartott, de túl gyorsan ért véget, mire az anyám élénken tapsikolva felkiáltott: „Tegyük fel újra!”„

- Mircea Cărtărescu kortárs román író A test (Káprázat-trilógia 2.) című regényében a Bukarestben felnövő Mircisor fantáziadús emlékeinek egyik központi szereplője természetesen édesanyja.

„Anyám jelentette az átjárót. A valóság kiismerhetetlen volt, akár egy kiszínezett fal: a tárgyakat, az embereket, a házakat, az udvarokat, a nyárfákat, a jól ismert, a valóságban vagy az álmomban látott utcákat mintha kétdimenziósan festették volna a gömb falára, amely teljesen körülvett akkor. Csak anyám volt ismerős, fáradt mosolyával, parasztos barna szemével, ahogy domborműszerűen, puhán a gömb falára tapadt, mintha a lehullott vakolat helyére fokozatosan bőr nőtt volna, és le lehetne tépni onnan. Csak anyámon keresztül lehetett kijutni ebből a gömbből, mint halálunk pillanatában a négy összenőtt csontnál lévő kutacson át, amely olyan sokáig puha. Anyám is áttetsző volt, mint a porc, és az én gömbömbe rajta keresztül hatolt be a délutáni fény.”

- Dragomán György A fehér király című regényében a 11 éves Dzsátá próbálja óvni édesanyját, akivel ketten maradnak, miután az apát politikai okokból elhurcolják a szocialista Erdélyben.

„.., apa akkor lehajolt, megpuszilta a homlokom, de megölelni nem ölelt meg, és mondta, hogy vigyázzak anyára, legyek jó fiú, mert most én leszek a férfi a házban, úgyhogy becsüljem meg magam.”

- Földrajzilag még mindig Romániában maradva, Dan Lungu A kislány, aki Istent játszott című művében egy, az anya hiánya miatt fokozottan erős anyaképet ismerhet meg az olvasó – részben – Radita szemszögéből. Az általános iskolás kislány édesanyja Rómában vállal munkát, mert a család anyagi gondokkal küzd. Radita a nagyszüleinél él, és nagyon várja haza az anyját, akinek azonban egyre kevésbé van fogalma arról, hogy mikor tud Romániába utazni.

A tényleges anyahiánnyal találkozhatunk John Dos Passos Manhattani kalauz című regényében, amely a 20. század első negyedének Manhattanét mutatja be. A rengeteg szereplős műben két rövid, de intenzív anyakép jelenik meg. A két anya korán meghal, így az anyátlanság határozza meg a két főszereplő – Jimmy és Ellie – további életét. Felnőttkorukban beteljesületlen vágyakkal, helyüket nem lelve bolyonganak Manhattan utcáin, olykor egymás útját keresztezve.

A következő művekben olyan anyák szerepelnek, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyereküknek jobb élete legyen:

- Laetitia Colombani francia kortárs írónő A hajfonatának egyik főszereplője, Smita Indiában él lányával és férjével. Az érinthetetlenek kasztjába tartoznak, ami azt jelenti, hogy mindenki lenézi őket, hogy nyomorban élnek, teljes kilátástalanságban. Smita nem akarja, hogy a kislánya ebben a környezetben nőjön fel, ezért óriási kockázatot vállalva megszökik a gyerekkel, hogy új életet kezdhessenek valahol, ahol elfogadják őket.

- Alice Munro Asszonyok, lányok életében Dell szemszögéből ismerhetjük meg az 1940-es évek kanadai kisvárosi életét. Dell anyjának minden vágya, hogy a lánya megvalósíthassa mindazt, ami neki nem sikerült: művelt, felvilágosult nővé akart válni, de tanulmányait meg kellett szakítania. Szerencsére lánya, Dell szorgalmas, ezért az anyja joggal reméli, hogy ő végre kitörhet a hagyományos női szerepből, és tanult, értelmiségi felnőtté érik. (A könyvről itt írtam bővebben.)

- Tamás Kincső kortárs erdélyi írónő Módos asszony üres kézzel című regényében Sára egy erdélyi faluban minden idejét kemény munkával tölti, hogy egyetlen fiának jövőt teremtsen. Egy konkrét jövőt, amelyből viszont Csaba, bár mély érzések fűzik az anyjához, nem kér, és egészen San Fransiscoig menekül a fojtogató családi légkör elöl. Nem csupán generációs, hanem kulturális különbségek tépázzák meg az összetett anya-fia kapcsolatot. (A könyvről itt írtam bővebben.)

„Hogyne emlékeznék, anyuka. Amiért messze lakom, az emlékeket magamban hordom, mit gondolsz.”

Összetett, súlyos és mély anya-lánya kapcsolat jelenik meg az alábbi két műben:

- Elena Ferrante híres nápolyi regényeinek (4 kötet, 1: Briliáns Barátnőm) egyik főszereplője Elena, akinek nagyon zűrös a viszonya az anyjával. Ő az első, aki a családjában továbbtanul, és kiszakad a szegény nápolyi környezetből. Sokat veszekednek, és egész életükben neheztelnek egymásra, végül az anya utolsó hónapjaiban kerülnek közel egymáshoz. Elena ekkor jön rá, hogy anyja mindig is nagyon büszke volt rá, hiszen nem véletlenül szállt szembe a férjével, és harcolta ki, hogy a lánya tovább járhasson iskolába.

- Egy nagyon bonyolult és fájdalmas anya-lánya kötődést mutat be Szabó Magda Pilátusa. Szőcs Iza, szüleinek egyetlen és imádott lánya éles eszű, racionális gondolkodású, határozott és magabiztos. Szülei nagyon tisztelik, és elfogadják, hogy családjukban övé a döntő szó. Az apja halála után Iza magához veszi édesanyját, aki viszont magányos és elveszett a nagyvárosi idegen környezetben. Nem a szeretet, hanem az igazi figyelem hiányáról van itt szó. A lány túl későn érti meg, hogy sokkal inkább ártott, mint segített édesanyjának.

 A szoros apa-lánya kapcsolatból kiszoruló anya

- Ljudmila Ulickaja Szonyecskája. Miután hozzámegy Robert Viktorovicshoz, teljes életét a családjának szenteli, a lánya, Tánya azonban sokkal inkább kötődik az apjához, mint hozzá. (A könyvről itt írtam bővebben.)

 „Mindketten, Robert Viktorovics vele született gőgből, Tánya pedig fiatalságból és örökletesen, a választékos intellektualizmus javaira tartottak igényt, az alacsonyrendű dolgokat, háztartás, koszt, meghagyták Szonyecskának.”

- Virginia Wolf Mrs. Dalloway-e. Clarissa (Mrs. Dalloway) szintén egy szoros apa-lánya viszonyú családban keresi a helyét, és igyekszik lányához közelebb kerülni 1923-ban Londonban.

 Végül pedig

Gergely Ágnes Őrizetlenek című kisregényében az amúgy is hányatott sorsú főszereplőnek az anyák legkönyörtelenebb és legkegyetlenebb fájdalmát kell átélnie.

képek: felső: saját, alsó: pexels.com